Ez a pillanat is eljött. A jelenlegi szerkesztőség, ahogy ezt márciusban előre jeleztük, július közepével leteszi a lantot és átadja a stafétabotot. Amit viszont magunk után hagyunk, az nem az özönvíz, hanem egy új szerkesztői csapat, akik a kuratórium és a leköszönő szerkesztőség többségi döntése értelmében október 1-től – előbb három hónap próbaidőben, aztán, amennyiben beválnak, ki tudja, meddig – továbbviszik a Színház folyóiratot.

Tíz év nem nagy idő, ha például a Színház ikonikus vezetője, Koltai Tamás főszerkesztői korszakához viszonyítunk. Lehetett volna ez a tíz év – a mi tíz évünk – akár csak felvezető periódusa egy érett és szakmailag kiteljesedő szellemi munkának, de nem lett az. Nem az lett. Az okokról korábban több cikkben  is részletesen szóltunk, kár az unalomig ismételgetni (itt és itt és itt elolvashatjátok). Az elmúlt tíz év gyakran csak egy pillanatnak tűnt – amikor húzását éreztük annak, amit csinálunk –, máskor meg fél emberöltőnek, ha a (főleg, de nem csak!) financiális problémák a nyakunkba zúdultak. Mindenesetre tíz év alatt nem tíz évet öregedtünk, az biztos, miközben belül próbáltunk megmaradni örök fiatalnak, nyitottnak és kíváncsinak, elsősorban szakmailag, ha nem is mindig sikerült. Időközben pedig megérett a dolog a változásra. Bennünk személyesen, de talán a független színházi újságírás tágabb területén is. Egyáltalán lesz-e még tovább? És ha lesz, mennyiben tud függetlenedni a marketingszemlélettől és a piaci nyomástól? Hovatovább: milyen lesz, ha lesz? Kinek íródik, kik olvassák, és nem utolsósorban: „ki viszi át fogában tartva” a szakmaiságot a túlsó partra a mindent leuraló bulvár, a gyorsfogyasztású közösségi média és sok-sok más, egyáltalán nem gondolkodóbarát tényező ellenében?

Az új szerkesztői csapat, amelynek többlépcsős pályázati procedúra keretében a kuratórium és a leköszönő szerkesztőség bizalmat szavazott, többségében huszonéves fiatalokból állt össze. Hárman közülük (Fancsali Kinga, Holpár Anna és Sándor Panka) a Színház folyóirat mentorprogramjain tűntek fel, és azóta kisebb-nagyobb rendszerességgel szerzőink is, hozzájuk csatlakozott Iványi-Szabó Rita és Pólya Emese – az ő ötösfogatuk alkotja az új stábot. Ami feketén-fehéren azt is jelenti, hogy a lap jövője a Z-generáció kezében van. Sok sikert kívánunk nekik, hajrá! A magunk részéről igyekszünk minden támogató segítséget megadni a munkájukhoz.

Az októberi újraindulásig a honlapunk nem frissül, a Facebookon viszont továbbra is aktívak leszünk, folyamatosan forgatjuk az elmúlt időszak cikkeit, tematikus dossziéit. És nemcsak az évadosakat, hanem a korábbiakat is, mert a szinhaz.net önmagában is egy hatalmas kincsesbánya, érdemes rákattintani az oldalra, és akár szörfölgetni rajta, akár alaposan felfedezni – mert hála szerzőinknek, akik az elmúlt évtizedben kötélnek álltak, és akiknek itt és most jár tőlünk még egy hangos köszönet, van miből válogatni.

Mi most elköszönünk a szerkesztéstől, de ti, kedves olvasók, ne köszönjetek el a Színház folyóirattól! Maradjatok a lappal, támogassátok – ha módotokban áll, anyagilag is –, mert a színházszeretők közösségének szellemi és anyagi támogatása nélkül nincs független színházi sajtó. Szép nyarat mindenkinek, az új stábnak pedig jó felkészülést! Szerzőként még biztosan találkozhattok velünk itt vagy ott, ott vagy itt. Csak alakot váltunk szép csendesen.

Herczog Noémi, Kelemen Roland, Králl Csaba, Molnár Zsófia, Schuller Gabriella