Bevallom, fenntartásaim voltak, amikor először hallottam a Trafó PerformanszBuszáról. Az esemény koncepciója szerint a nézők Budapestről indulva Magyarország különböző térségeibe utaznak, hogy helyi közösségekkel, társadalmi ügyekkel és művészeti projektekkel találkozzanak. Első asszociációm a „menjünk le vidékre”-tendencia volt, amely rendszeresen, de legalábbis minden kétharmados győzelem után fellángol, és amelyben (főleg budapesti) értelmiségiek szinte katasztrófaturistaként próbálják megérteni, hogy az ország nagy része miért nem gondolkodik úgy, ahogy ők. A legfontosabb kérdés, hogy egy ilyen esemény mennyire tud valóban kapcsolódni a helyi közösségekkel úgy, hogy kölcsönösen érdekes legyen a találkozás, és ne csak „szafarizni” menjenek a kedves budapesti nézők egy napra.

Szerencsére aggodalmam alaptalannak bizonyult. Sőt: aki egy októberi szombat reggel felszállt az Üllői úton várakozó PerformanszBuszra, az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb művészeti eseményén vehetett részt. A PerformanszBusz a prágai Studio ALTA-val együttműködésben, az Art Explora-díj támogatásával jött létre. Minden alkalom egyedi; az első út terepe a Homokhátság volt, a következő februárban lesz, új helyszínekkel.

Az egész napos út a Trafó újdonsült szakmai vezetésének (igazgató: Erdődi Katalin, programvezető: Böröcz Judit) koncepciójához illeszkedik, melyben nagy hangsúlyt kapnak a hosszabb időtartamú, koncentrált események – ilyen volt az évadnyitó, a két hétvégén át tartó összművészeti fókusz, Az erőszak vége, és ebbe a sorba illeszkedik a PerformanszBusz is.

PerformanszBusz – Első utazás. Fotó: Zoltai András

Egy ilyen esemény ugyan jóval több időt és energiát igényel a nézőktől, mint egy hagyományos esti előadás, de cserébe jóval többet is ad: átfogó, mélyebb élményt, amelyben az egész napo(ka)t együtt töltő nézők és alkotók között valódi közösség alakulhat ki. Míg reggel, induláskor még mindenki a saját társaságával maradt, a közösen eltöltött idő – a hosszú utazás, az előadásokat követő beszélgetések, az együtt elfogyasztott ebéd és vacsora – fokozatosan közösséggé formált bennünket. Ennek csúcspontja az utolsó állomás, a Kisapáti-tanya volt, ahol már mindenki kifejezetten otthonosan érezte magát, nem függetlenül az elképesztően meleg vendéglátástól.

De ne szaladjunk ennyire előre. A napnak a homokhátsági helyszínek mellett két témája van: a közösség és a vízhiány. Az út első megállója Pusztavacs, Magyarország hivatalos – bár nem valódi – földrajzi középpontja. Itt rendezték meg 1984-ben a Békefesztivált, a hirosimai atomtámadás negyvenéves évfordulója apropóján. A történet iróniája, hogy a Kugli zenekar félbeszakadt koncertje miatt a résztvevők sörösüvegekkel kezdtek dobálózni, mire a rendőrség szétoszlatta a Békefesztivált, és több embert le is tartóztatott.

Az eseményt feldolgozó performansz Kozma Zsófi Rebeka és Vass Imre vezetésével már a buszon elkezdődik: a buszos TV-n korabeli filmhíradót nézünk végig, miközben az előadók fesztiválozóként buliznak. Később megállunk a Magyarország földrajzi középpontját jelző toronynál, ahol Magyarország „igazi” és a saját szubjektív középpontjainkat vizsgáljuk meg. Ez az egy megálló azonban nem találja igazán a fókuszt – inkább a buszút átmeneti állomásaként működik, mint önmagában érvényes performanszként.

PerformanszBusz – Első utazás. Kozma Zsófi Rebeka és Vass Imre performansza. Fotó: Zoltai András.

A második helyszínen, Kiskunfélegyházán az egykori Fáraó Diszkóban a Piramis Dance VFSE tagjaival és családjaikkal találkoztunk. Itt van először lehetőségünk beszélgetni a helyiekkel, így ezen az állomáson érezzük meg igazán a mi (busszal érkezők) és az ők (helyi lakosok) közötti különbséget. A Piramis Dance VFSE fiatal lányokból álló csoport, amely az akrobatikus látványtánc műfajában versenyez. Ezúttal Cuhorka Emese és Varga Viktória táncos-koreográfusokkal közös munkában feszegették határaikat a kortárs tánc műfaján belül. Az akrobatikus látványtánc szigorú szabályaival szemben itt szabadabb, a sérülékenységet is megengedő keretek működtek – a közös bemelegítés bemutatásától a lányok saját koreográfiáinak bevonásáig.

Ez az egyszeri előadás közösséget is teremtett: a táncosok két különböző tánccsoportból érkeztek, akik korábban nem dolgoztak együtt. Az előadás utáni taps pedig minket, buszos nézőket is közelebb hozott a helyi nézőkhöz – együtt örültünk. Ugyanakkor a közös munka nehézségei sem maradtak titokban. Ahogy a műsor utáni rögtönzött közönségtalálkozón kiderült, a táncosok közül sokaknak kezdetben furcsa, sőt kifejezetten kényelmetlen volt kilépni a rutin gyakorlatokból, és egy szokatlan koreográfiát követni. Emellett különösen érdekes volt, ahogy a lányok szülei meséltek arról, milyen volt a kilencvenes években a Fáraó Diszkóban bulizni.

PerformanszBusz – Első utazás. Piramis Dance VFSE. Fotó: Zoltai András.

Ezután az állomás után vált igazán hangsúlyos témává a vízhiány és az aszály. Jászszentlászlón a SVUNG kutatócsoport (Borsos Luca, Thury Zita) vezetésével először Toldi Csaba vízgazdálkodási aktivistával találkozunk a Kerektó hűlt helyén. Mivel a szervezők többször hangsúlyozták, hogy mindenki hozzon fürdőruhát, sokan fürdőruhában vonultak a hiányával jelenlévő tóba.

A tíz éve még létező tó valamikor közösségi hely volt, ám az 1960-as évek csatornaépítésével csökkenni kezdett a vízszint, majd teljesen kiszáradt. A tó elvesztése csupán egy tünete a környék elsivatagosodásának, amely a helyi gazdákat és a mezőgazdasági termelést is nehéz helyzetbe hozza. Mivel a hatékony vízmegtartáshoz jogszabály-módosításokra lenne szükség, a helyi aktivisták jobb híján gerillaakciókkal dolgoznak a csatornák elzárásán.

PerformanszBusz – Első utazás. Korom Samu és Bitó Katalin performansza. Fotó: Zoltai András.

Jászszentlászlóhoz kötődik a nap legmeglepőbb találkozása is. A SVUNG kutatócsoport kérésére csendben, nyájként, kolompok kíséretében haladunk végig a község tanyái melletti földúton. Megállunk egy legelőn, és pár percig néma csendben várunk, majd az erdőből felbukkan egy másik nyáj: birkákkal, kecskékkel és kutyával. Találkozunk, szembenézünk. Aztán érkezik Lajkó Gergely juhász, aki követi a nyáját. A Jászszentlászlón született férfi a Néprajzi Múzeum etnográfusi állását hagyta ott, hogy állattartó gazdaként dolgozhasson. Lajkó életének fontos tényezője az aszály és a felmelegedés – egyik, a problémát érzékletesen bemutató története, hogy a nyári hőségriadóban Bogyó nevű terelőkutyája is hőgutát kapott.

Az utolsó előtti állomás az ország talán leghírhedtebb víztározója Zsombón, amely az uniós támogatás megkérdőjelezhető felhasználásának apropóján került be a sajtóba. A víztározó megítélése jelenleg is aktív konfliktusforrás a település lakói között, akik közül emiatt többen vissza is utasították a projektben való részvételt. Korom Sasu és a környéken felnőtt Bitó Katalin tudatosan egy olyan alkotást szerettek volna létrehozni, ami a kialakult helyzetről szól, de nem erősíti meg a feszültséget, így egy érzékeny koreográfiát fogalmaztak meg a víztározóban, illetve közvetlen környezetében.

Az utolsó állomás a Kisapáti-tanya volt, ahol a közös vacsora mellett lehetőség nyílt a szólóból duóvá alakított Lágymagány megtekintésére. Míg Szász Zsófia koreográfus korábban bemutatott előadása (az alkotó első önálló munkája, amely az Under500 fesztiválon debütált – a szerk.) eredetileg a magányról szól, itt a háziasszony, Kisapáti Katalin társaságában sokkal hangsúlyosabbá válik a közösségi jelleg – különösen a helyszínül szolgáló nagy gépszínben. Mégiscsak kevésbé magányos, ha ketten járják a moldvai táncot. Így válik a Lágymagány méltó lezárásává a közösségi fókusszal induló napnak.

Érdekes kísérlet a PerformanszBusz, amelynek első alkalma ügyesen kerüli ki az egzotizálás csapdáit – érdemes lesz figyelemmel kísérni a folytatást. Hátha többekkel találkozunk az októberi csapatból a következő, februári alkalmon!

PerformanszBusz – Első utazás. Fotó: Zoltai András

Mi? PerformanszBusz – Első utazás
Hol? Trafó Kortárs Művészetek Háza
Kik? Közreműködnek: Bitó Katalin & Korom Sasu / Piramis Dance VFSE & Cuhorka Emese & Varga Viktória / Kozma Zsófi Rebeka & Vass Imre / Lajkó Gergely & Toldi Csaba & SVUNG kutatócsoport / Kisapáti Katalin & Szász Zsófia.