Elsőre ijesztőként hathat a lengyel kortárs gyerek- és ifjúsági irodalomban érzékeny és humoros meséiről is ismert Marta Guśniowska történetén alapuló, Ha már lúd… családi előadás témamegjelölése: adott egy depressziós lúd, aki úgy véli, semmi értelme nincs az életének. Minden más állat szerint viszont van, és ezt az értelmet mindegyikük a maga aspektusából világítja meg. A Staféta program (egyik) nyertes produkcióját rendező Kenéz Ágoston virtuóz és sokrétű alkotótársaival együtt bebizonyítja a Jurányi Labor termében, hogy igenis, a hat pluszos korosztály bőven tud mit kezdeni egy ilyen komoly témával, ha érthetően és élvezetesen van tálalva.

A játékba invitáló dalocska után – azaz a színészek kimondva felveszik és „leteszik” karakterüket – Podlovics Laura lúdja narancssárga harisnyában és fehér szőrmepulcsiban bágyadtan ülve kijelenti, hogy ő bizony véget akar vetni az életének, mert annyira szomorú és kilátástalan számára és körülötte minden. Több tényezőnek is köszönhető Kenéz bájosan komoly előadásában, hogy ezen a gyerekek nem rökönyödnek meg, sőt, a későbbiekben is veszik a szóvicceket, a poénokat, a felnőttek pedig felszabadultan nevetnek a számukra ismerős élethelyzetek tragikomédiáján.

Ha már lúd… Jurányi Ház. Fotó: Dányi Viktória.

A televíziós közvetítések szatirikus keretébe csomagolt előadás során az alkotók végig partnerként kezelik a nézőket. A színészek valósághűnek látszó állatos jelmezek helyett hétköznapi ruhában láthatók. Bonyolult és nagyívű díszlet helyett Veronika Keresztesova sokoldalú papírdoboza szolgál tyúkólként, csónakként, tepsiként, mindenként. Kenéz a közönség fantáziájára támaszkodik elsősorban, de azért ehhez mankót is nyújt a látványvilág mellett a mindenki számára ismerős, a megterhelő témától kellő távolságtartást segítő televíziós közvetítés keretrendszerével. Igaz, a nézői aktivitás több teret is kaphatott volna annál a résznél, amikor a gyerekek eldönthetik, hogyan támadja meg a róka a tyúkólat (az előadás formája megengedte volna). Ezzel az apró vitatható szemponttal együtt is a legjobb színházpartneri viszonyt alakítja ki, és a beleélés képességét erősíti a rendezés.

Nem túlzás azt mondani, hogy a Ha már lúd… fő ütőere a hangszeres zene és a dalok. Cseri Hanna elképesztő nyelvi leleménnyel és ritmusérzékkel megírt szövegei és dallamvilága erősíti a gyerekek együttérzését, a zene segítségével könnyebben engedik bele magukat ebbe a mély témába. A felnőttek pedig olyan irodalmi élvezetet is kapnak grátisz, hogy talán nem is a gyerek szeretné majd még egyszer meghallgatni a családi boldogság mellett hitet tévő nyúlmama vagy az egyszerű, apró dolgoknak örvendő medve dalát…

Az előadás erősségei közé tartozik a színészek átlényegült, koncentrált játéka is, megspékelve a rögtönzött zenekari produkcióval. Egyikük színpadi jelenléte sem feledteti el karakterük állati mivoltát, azzal pedig, hogy hangszínben, mozdulatokban, gesztikulációban nem játszanak rá, nem parodizálják ezeket a figurákat, megőrzik az emberi oldalukat. A gyerekek szintjén kidolgozott karakterívet felvonultató alakokhoz pedig minden korosztály tud kapcsolódni. Értik Podlovics Laura letargikus, majd egyre elszántabb, jó humorú, végül önmagát és saját élete értelmét a tepsiben megsütésen túl megtaláló lúdját. Tudnak kapcsolódni Vizi Dávid goromba tyúktolvajból egyre komolyabb, és mélyebb kötődésre képes, A kis herceghez méltó módon megszelídített rókájához. Együtt bosszankodnak Messaoudi Emina változatos arcjátékú, a pozitív fegyelmezést szem előtt tartó, fáradt, de a gyerekeit imádó nyúlmamájával. Megkedvelik Hrisztov Toma egykedvűen egyszerű, szerethető mackóját és szurkolnak kifinomult, a dolgok lényegét meglátó farkasának, hogy sikerüljön a mesterterve. Georgita Máté Dezső bravúros és változatos hangszínnel és színészi eszköztárral megformált, sokkos tyúkja vagy éppen a tevékeny életet preferáló révész vidrája pedig igazi közönségkedvenc.

Miért fontos, hogy ez a színházi állatsereglet kisiskolás korú nézőikkel az élet értelméről, annak hiányáról és az (újra)megtalálás létjogosultságáról beszélgessen? És miért elengedhetetlen, hogy minden nehézség ellenére találjunk értelmet az életünkben? Ha engedjük, hogy a lúd és a róka kézen fogva vezessen minket az élethelyzetek és érzelmi viszonyulások sűrű erdején át, akkor nem kell a tepsiig eljutnunk ahhoz – mint a majdnem megsült, de megmentett lúdnak –, hogy rájöjjünk: a válasz abban rejlik, hogy kivel, nem abban, hogy mit és hogyan.

Mi? Marta Guśniowska: Ha már lúd…
Hol? Jurányi Ház
Kik? Szereplők: Podlovics Laura, Vizi Dávid, Messaoudi Emina, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma. Zeneszerző: Cseri Hanna. Tervező: Veronika Keresztesova. Dramaturg: Szauer Lilla. A rendező munkatársa: Bali V. Gergely. Rendező: Kenéz Ágoston.