Cseberből vederbe lépett a sepsiszentgyörgyi színház igazgatását Pál Ferenczi Gyöngyitől átvevő Albu István. Eddig a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház játszóhelyének renoválása miatt kellett nem színházi körülmények közé színházat varázsolnia. Most ugyanez következik a sepsiszentgyörgyi társulat otthonának tervezett átépítése miatt. Így talán utoljára láthattunk miniévadot a város XIX. századi díszterméből 1957-ben szocreálosított színházban – remélve, hogy a nagy megújulás nem sodorja magával a lépcsőforduló és a büfé faláról az idillikus székely életképeket megörökítő, sztálin-barokk, ma már ritka, műemlék értékű, hatalmas zsáner-festményeket. A megszokott őszi időpont helyett most december 5-11. között megrendezett miniévad hét nap alatt hét előadást kínált megtekintésre – ezek mindegyikéről szó esik majd a következőkben.

Nemzetköziség tánclépésben

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (TASZ) idei miniévadában a Dirty Dancing című, új előadásával szerepelt az M Studio. A város gyakran utazó kulturális nagykövetének számító mozgásszínház produkcióját ezúttal Eryk Makohon koreografálta. A krakkói művész az 1987-ben bemutatott, azonos című romantikus film zeneszámaira alapozva kreálta a Háromszék Táncstúdió játékterébe táncban elmesélt történeteit. De a végeredmény egyáltalán nem romantikus. Inkább előadóművészeti határokat ostromló, provokatív, performatív narratívát látunk megtestesülni az M Studio kis társulatának négy színészével. Emlékezetes Szekrényes László hastánca, Polgár Emília szépséges lírai szólója, Nagy Eszter huncut nézőcsábítása, Deák Zoltán mindig robbanásra kész, überelhetetlen koncentrációja. A szomorú és vidám elemek egymásutánisága végül örömteli, latin zenés eufóriában egyesül.

Dirty Dancing. M Studio. Fotó: Izsák Előd.

A vágyak melankóliája

Barabás Olga Csehov-szövegekből írta és rendezte a Mikor lesz nyár? című előadást. Manapság ritkaság az olyan érzékenység, mint ami az előadást áthatja. Mása (Szalma Hajnalka) és Tánya (Korodi Janka) Csehov-hívők. Erről leveleznek egymással, a legapróbb részletekig beszámolva a nagy drámaíróról szóló híreikről: arról, hogy látták-e épp, vagy csak úgy tűnt, hogy látták az utcán, mi történt legújabb darabjának bemutatóján, hogyan szolgál egészsége. A rajongás mögött belelátunk Mása és Tánya életébe is, mindennapi küzdelmükbe az őket körülvevő maszkulin világgal, és fel is tűnnek sorban életük férfiszereplői. A rigorózus, megalázó, divatjamúlt pedagógiai klisékkel operáló zeneszerző-énektanár (Varsányi Szabolcs), a szenvedélybeteg és szexuális ragadozó fogorvos (Márton Lóránt-László), a nyafogó és követelőző férj (Kónya-Ütő Bence) és barátok, jóakarók, haszonlesők, okoskodók, tanácsokat osztogatók, megannyi prototípusa a csehovi miliőnek. Bartha Lajos tologatható térelválasztó elemeivel teszi hol intimebbé, hol nyitottabbá a Kamara játékterét. A hangosításnak köszönhetően minden hang pontosan érthető. A törékeny hangok leghalkabb suttogása végül finom összéneklésbe vezet át. Hozzáképzeljük a naplementében csillogó nyírfákat, a magasban sikló darvakat, a tovasuhanó trojkákat. Még néznénk tovább Barabás Olga valódi színházi illúzióját.

Mikor lesz nyár? Tamási Áron Színház. Fotó: Barabás Zsolt.

Pszichoanalitikus monodráma

Több generáció vállszatyrában lapult ott mindig a rongyosra lapozott József Attila összes. Verseit olvasni a hatvanas-nyolcvanas években maga volt az érzékenyítés a szovjet-alapú rendszer egyenszürkéjében. Aki két akkordot le tudott fogni egy akusztikus gitáron, máris megzenésített József Attilát adott elő. De nemigen volt szó a versei mögött rejtőző, valóban szenvedő lélekről. Ezért is keltett oly nagy izgalmat pszichológus és irodalmár körökben, amikor a kilencvenes években elérkezett az idő a Szabad-ötletek jegyzékének közzétételére. A szabad versnek is olvasható szófolyam a költő utolsó analitikusának kérésére született, a kezelés részeként, 1936-ban. Megjelenését a pszichológusok azzal az indokkal ellenezték, hogy kontextusából kiemelve a szöveg félreértelmezhető, és elveszti analitikus jellegét. Az irodalmi világ pont az ellenkezőjével érvelt a kiadás mellett. József Attila költészete részének tartották, ami segít a költő művészetének megértésében.

Most Sepsiszentgyörgyön Pignitzky Gellért Determinált címmel dramatizálta színpadi történetté a mágikusan hangzó, ráolvasás-szerű Szabad-ötletek jegyzékét. Az 1934-es, megrendítő Eszméletből átemelt kifejezéssel („…szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindegyik determinált.”) rávilágít József Attila erős és meghatározó élet-élményeinek szoros összetartozására, együttes befolyásukra a költő világlátására, döntéseire, sorsára.

Determinált. Tamási Áron Színház. Fotó: Barabás Zsolt.

Ősrégi bonmot szerint színházban veszélyes dolog önálló estet tartani. Sokszor olyan, mint a színész legutolsó segélykiáltása, mielőtt gyufa-lúg kombót inna, vagy feltépné ereit. Mindenkinél, még a legszerencsésebbeknél is eljön a „még nem, már nem”-időszak, amikor már elkerülik a nagy kihívások, de még csak épp felmerülnek a folytatás kétes távlatai. A one man/woman show ilyenkor nagy segítség a továbbjutásban. De olyan eset is lehetséges, amikor a színész kiengedi a benne felgyűlt közölnivalót. Pignitzky Gellértnek van elképzelése a világról. Ezúttal József Attilán keresztül közvetíti ezt. A költő sokrétű és reménytelen szerelmi életén, az őt fojtogatóan körülölelő világ szörnyűségeinek megélésén, mikro- és makrokörnyezetének érzékletes jellemzésén át, gyermekkori traumák feloldozhatatlanságáig, kegyetlen anyja iránti gyűlölet/szeretetéig, és kiapadhatatlan szeretetéhségéig mindent elmond a Szabad-ötletek jegyzékével. Dinamikusan, sok jövés-menéssel, a minimális hang- és fénytechnika maximális kihasználásával. A rejtélyes analízis alapanyaga csak a háttér. A színészt látjuk, és amit szeretne velünk megosztani saját eszközeivel. Karnyújtásnyira nézőitől, a Cimborák Bábszínház miniatűr terében. Tizennyolc éven felülieknek.

A tradíció konfliktusa a progresszióval

Sok éve már, hogy Radu Afrim a romániai színház rocksztárja. Pillanatok alatt elkelnek az előadásaira online meghirdetett jegyek. Bármelyik rendezésére. Bárhol. A miniévadban frissen bemutatott előadását játszotta a társulat. Ezúttal egy lokálstücköt írt és rendezett Kommuna címmel, Székely öko-románc alcímmel. Az Erdővidéken és környékén játszódó cselekmény egyszerre történelmi, szociológiai, néprajzi, lélektani és kulturális látlelete az ottani, mai, emberi-társadalmi állapotoknak. Erős iróniájú helyzetjelentés a zóna aktuális történéseiről, Homoródalmástól Nagyborosnyóig. Olyan pillanatban, amikor a régi életforma utolsó maradványai is épp eltűnőben vannak. A darabban elhangzó legendák karakterei még ismerték azokat, akik tényleg látták Ferenc Jóskát, és már kihalóban vannak, akik átélték a huszadik század apokaliptikus tragédiáit. Eltűnnek a tanúk. Már csak az a kérdés, hogy a kényelmesebb modernizálást válasszuk-e, vagy nézzük végig beszűkült környezetünk lassú, de biztos szétesését. A hagyományőrzésnek nevezett nyomorban éljünk, vagy mindent eladva, a steril, de kényelmesebb egyenkörnyezetet válasszuk.

Különösen nehéz helyzetben van Huba (Kónya-Ütő Bence). Cérnavékony hangon, szaggatottan beszélve, már-már katatón mozdulatokkal adja a múlt és a jelen nyomása alatt megtört személyt, aki magára maradt egy eldugott vidéken álló, széthulló kúriában. Rendezői bal szélen, lelakott ágyon fekszik, jó sokat. Piros selyemmel steppelt paplana alá menekül a világ elől, a töredékeiben megmaradt múlt apró szilánkjaihoz. Mondhatni a helyi identitást éltető jellegzetességeket szedte csokorba Radu Afrim. Kupás Anna gyönyörűen lepusztult térré változtatta a színpadot. Szekrények, fiókok, kiskredenc, nagy ajtók, egyik mögött árnyékszék. Középen erdősziget, előtte üresség. Majd ott zajlanak a roppant bonyolult történet jelenetei. Naftalinszagú nevet viselő felmenők, ősök, kusza rokoni viszonyok, összefonódó anekdoták, fogadalmak, ígéretek, csalódások, nagyjából és általában mind tragédiák, ahogy az errefelé szokás. Érthető, hogy mindennek a végére jutni időbe telik, nem is csoda, hogy három és fél órásra sikeredett az előadás. Egy szünettel. És persze Radu Afrim bőséges humorával. Poén poént követ. Egy adott pillanatban már feldolgozásukra sincs idő, olyan mennyiségben ömlenek. Töménységük elveszi élüket. A kísértő nagynéni, a halott Sarolta kisasszony (Erdei Gábor) mentőötlettel jelenik meg a színen, a szegénység és a halódó kúria problémájának megoldására. Közben néha kifésüli derékig érő, ezüstös haját. Egy-egy divatos anglicizmust lazán kötőszónak használva az ódon szobák kiadására veszi rá Hubát. És ezzel meg is kezdődik Radu Afrim cizellált jellemábrázolásainak sorozata. Megjelenik a pozitív „vibe”-ot kereső, városi Daragics Melánia (Pál Ferenczi Gyöngyi), az elvágyódó, élményéhes Zétény (Varsányi Szabolcs), a világ elnyomottaiért állandó jelleggel küzdő, feltartóztathatatlan Boróka Alma és Boróka Pálma (P. Magyarosi Imola és Korodi Janka), nászutasok, munkások. Egy masszőr (Márton Lóránt-László) és az elmaradhatatlan helyi specialitás, a medve is (Nagy-Kopeczky Kristóf) felbukkan. Ebbe a kavalkádba toppan be Fekete Dóra, az ingatlanos (D. Albu Annamária). A minden hájjal megkent ügynök a bül-bül szavú rábeszéléstől az egyre agresszívebb, burkolt haszonlesés sztereotípiáin keresztül, a diadalmasan felvázolt, csillogó jövőt hozó délibábos ábránd megfestéséig mindent bevet az omladozó kúria megszerzése érdekében. D. Albu Annamária bravúrosan elkerüli a színpadi helyzetből adódó viccességet. Komoly, meggyőződéses, céltudatos spekulánsát önmagában teszi rendkívül komikussá. Nagy színészi alakításnak vagyunk tanúi. Radu Afrim telenovellának is beillő abszurdja az utolsó percig tartogat meglepetéseket. Szövegének fordítói (Sándor László és Dálnoky Réka) pontosan ismerik a rendező szándékait. Tudják, hogy az ironizáláson túl az emberi esendőség, a reménytelen magárahagyatottság az, ami mindannyiunkra rátelepszik.

Kommuna. Tamási Áron Színház. Fotó: Izsák Előd.

Emlékeztetőül a jövőnek

Angyal szállt le Babilonba. Tamási Áron Színház. Fotó: Barabás Zsolt.

A védtelen egyedülléten csak erős és ügyes kitartással segíthet Pálffy Tibor koldusa, Akki. A gleichschaltoló rendszerbe beilleszthetetlen magányos túlélő figurája íveli át az Angyal szállt le Babilonba^[1] történetét. Friedrich Dürrenmatt didaktikus célzattal, 1952-ban megírt komédiája az eszelős diktátorok, gátlástalan gengszterek, brutális maffiózók, korrupt közalkalmazottak, agymosott katonák világának működési mechanizmusát és főleg hatalomvágyát elemzi. Bocsárdi László rendezése disztópikus jövőképet tár fel nézőinek. Az előadás grandiózus. Huszonkét szereplő tolong a tapsrendnél a színház nagytermének színpadára épített nézőtér előtt. Papírszemét, rideg vastraverzek (Bartha József díszlete), fémes fények (Bányai Tamás tervezésében), videó (a mindig progresszív Rancz András műve), brutális jelmezek (Izsák-Szőke), hátborzongató zene (Bakk-Dávid László) töltik be a szűk teret. A tömeg bonyolult mozgása vészjósló (koreográfus: Bordás Attila).

Mátray László Babilónia királya, Nebukadnecár. Kísértetiesen hasonlít a diktátorok prototípusához. Megszállott, rendíthetetlenül hisz igazában, önzőségében nem figyel másra, csak az létezik, amit ő ismer. Megannyi példája él körülöttünk, szűk és tágas világunkban egyaránt. De a figura a színészt is látszani engedi. Mátray Lászlónak elhisszük, hogy az önteltség, az akarnokság, a kegyetlenség, az egyenuralkodás egy hajszálra lebeg mindannyiunktól. Ha nem figyelünk eléggé, észrevétlenül megszáll mindannyiunkat, és akkor tényleg vége a világnak.

A sötétség diadala

Eugene Ionesco: Rinocéroszok című remekművével is szerepelt a miniévadon Bocsárdi László. Az abszurd dráma komikumával nem fedte el a szerző eredeti szándékát. A Rinocéroszok az antiszemitizmus, a nácizmus, a fasizmus, a háború rémképe. A látszólag nyugodt, bájos, provinciális francia mindennapokat fokozatosan elárasztják a rinocéroszok, s még ha akadna is, akit valahogyan elkerülnek, az is óhatatlanul belerokkan. Mégis a komédia győz. A Rinocéroszok – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a TASZ közös produkciója – a Bocsárdi László alapította Figura Stúdió megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából jött létre. A két társulat színészei nagystílű eleganciával abszolválják a történet teljesen szürreális párbeszédeit, lehetetlen jeleneteit, fegyelemmel kezelik elképesztő humorát. Feledtetik a kifutóval kettészelt színpadra begyömöszölt, ülhetetlen székek fájdalmas kényelmetlenségét is.

Rinocéroszok. Figura Stúdió Színház, Tamási Áron Színház. Fotós: Izsák Előd.

A dizőz megdicsőülése

Gajzágó Zsuzsa a közönsége szeretetében fürdőző, közölnivalóban bővelkedő színészt láttatja a sepsiszentgyörgyi színház Kamaratermében. Cseh Tamás dalaiból válogatott össze egy estényit, Valóság nagybátyám címmel. Virtuóz, színházi zenész társainak kíséretével (zongora, tangóharmonika: Szőcs Botond, gitár, ének: Gerebenes Ede, hegedű: Ráduly Zsófia) idézi meg Cseh Tamás szellemét. Kérdés, hogy vajon a szénszagú, lekoszlott, pesti és budai belvárosi bérházak kilátástalan szomorúsága, a gangos lakások párás ablakaiban megvillanó matlaszé pongyolák erotikája, a terhes történelmi örökséggel küzdő nagyvárosi citoyen attitűd hogyan értelmezhető a Nagykörúton kívül, például Sepsiszentgyörgyön.

Gajzágó Zsuzsa a szövegek szubtextusával operál. Cseh Tamás zenei világának nagyon lírai hangulatával. Amivel az elhangzottak az otthonosság illúzióját keltik. A rég elfeledett Zsolnai Hédi, Kishonti Ildikó, Mezey Mária jut eszünkbe. De nem a búskomorságuk marad velünk. Gajzágó Zsuzsa ki-kikacsint nézőire. Tudtunkra adja, hogy a veretes gondolatok mögött maradt azért még élet, öröm, boldogság.

Valóság nagybátyám. Tamási Áron Színház. Fotós: Barabás Zsolt.

A covid vírus okozta pandémia idején a sepsiszengyörgyi színház régi előadásainak felvételeit is meg lehetett nézni a világhálón. Látható volt a kilencvenes évek közepén, a Bocsárdi László művészeti aligazgatóságával induló, majd a kétezres évek közepétől az igazgatósága idején folytatódó művész-színházzá válás folyamata. A miniévadok sűrítve mutatják, hogy hol tart most a színház, milyen állapotban van a társulat. Az intenzív munka izgalmas színházi nyelvet eredményezett a régióban továbbra is vezető színházi műhelyben.

[1] A Tamási Áron Színháznak erről az előadásáról már Boros Kinga szerzőnk is beszámolt: Boros Kinga: közöd? A bukaresti országos színházi fesztiválról. – a szerk.