A Szegedi Nemzeti Színházban több mint egy éve műsoron van egy kamaszkori szerhasználattal foglalkozó színházi nevelési előadás, a Kék Tesla. És én őszintén remélem, hogy még sokáig rajta is marad: az alkotók hozzáállását, szakértelmét, és a létrehozott színházi formát tekintve egyaránt kiemelkedő produkció.

Az előadás szemléleti váza Búsi Dávid szenvedélybetegségekre, függőségekre specializálódott gyakorló szociális munkás szakmai tapasztalatain alapszik. Az általa (meg)idézett számadatok, viselkedési típusok és helyszínek (mint a tiszai rakpart vagy a Janker italkereskedés) ugyanakkor mind szegedi vonatkozásúak, vagyis amellett, hogy informatívak, közelségükkel és ismerősségükkel hozzájárulnak a biztonságos, befogadó tér megteremtéséhez, amiben a szegedi közönség otthonosan mozoghat. Ezzel pedig az alkotók az alapállásukat is kifejezik – a Kék Tesla a szerhasználatot nem tiltani akarja, hanem megérteni. Létrehozóinak célja a közoktatásból ismerős drogprevenciós előadás műfajának újraértelmezése lehetett úgy, hogy ítélkezés vagy elijesztés helyett a függőséghez vezető motivációkat és lélektani mechanizmusokat a közönséggel közösen kutassák és tárják föl. Ezen felül pedig rengeteg praktikus tudnivalóval is szolgálnak: például kiderül, hogy ha valaki szerhasználat miatt kórházba kerül, attól még nem lesz rendőrségi ügye, vagy hogy létezik egy online (magyar!) eki-adatbázis, ahol bárki ellenőrizheti az egyes tabletták minőségét. Búsi monológja nyitja az előadást: közvetlenül, nyíltan és szakemberi minőségében vezeti fel a témát, majd beül a tanácsadói székbe, és megkezdődik a színház.

Kék Tesla. Kábítószerügyi Egyeztető Fórum – Szegedi Nemzeti Színház – Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér. Fotó: Zsiros Aliz.

A két játszó, Sziládi Hajna és Kállai Ákos kezében nagy felelősség van: rajtuk múlik ugyanis legjobban, hogy a befogadókban kialakul-e empátia. Alakításukban két, döntéseiben látszólag határozott, jófej kamaszt láthatunk, akik bár hatalmas lendülettel élik az életet, mégsem tudják, mit szeretnének tőle. Egyértelműen csodálatos viszont az a technós lüktetésű szabadság, amit a kábítószereknek köszönhetnek, az önfeledt kreativitás megtestesülése, a transzcendencia megtapasztalása. A színészpáros érdeme, hogy ezek a tudatmódosult epizódok nem fordulnak át a kellemetlenbe, megmaradnak a hihetőbb, azonosulhatóbb és mértéktartó ábrázolásnál. Megmutatják ugyanakkor az érme másik oldalát is, a mélységes magárahagyottságot, a szülőktől érkező néma elutasítást vagy ordító parancsot, és a szerek életet fenyegető veszélyeit egyaránt. Sziládi és Kállai több síkot mozgatva, lazán, helyenként improvizatívan (és csak megbocsátható mértékben fiataloskodóan) játszik, ahogy azt az előadás szerkesztettsége megköveteli.

A részvételi színház zsánerébe sorolt hazai produkciókban gyakran annyira redukálódik a színházi aspektus, hogy célszerűbb lenne drámapedagógiai foglalkozásként vagy drámajátékos elemeket tartalmazó közösségi eseményként hivatkozni rájuk. A Kék Teslában nem ez a helyzet. Bőven látunk hagyományos értelemben vett színházat is, realista ábrázolásmóddal – ez az, ami megágyaz a nézői megnyilvánulásoknak. Az interaktív epizódokban az alkotók leginkább beszélgetni szeretnének a közönséggel, amihez változatos drámapedagógiai eszközöket alkalmaznak. A nézők így hol szóban, hol vizuálisan, hol pedig játszva fejezhetik ki meglátásaikat. Ezekbe a jelenetekbe belefér a kiszámíthatatlan, megtervezhetetlen is, vagyis a dramaturgia időnként ügyesen improvizatívba vált: a feltett kérdésekre ugyanis nem egyértelmű a válasz, a nézőknek nem kell egyetérteniük a karakterek döntéseivel. A saját maguk működésére, döntéseik mögött álló motivációkra irányuló kérdéseket a karakterek teszik fel egy-egy feszültséggel és értelmezési lehetőségekkel teli szituációt megállítva – a közönség feladata pedig, hogy külső szemlélőként segítse, igazítgassa az önmegértés folyamatát.

Kék Tesla. Kábítószerügyi Egyeztető Fórum – Szegedi Nemzeti Színház – Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér. Fotó: Zsiros Aliz.

A dramatizált, illetve részvételi szál mellett – melyek követhetően, pörgősen, jó ütemben váltják egymást – a produkció harmadik szintjén a már említett szakértői tanácsadás fut. Ezekben a jelenetekben Búsi Dávid tulajdonképpen saját magát játssza, irányított kérdéseivel a szerhasználó fiatalok döntései mögött álló tényezőket igyekszik felderíteni. Rendkívül hasznos ez a szimuláció, nemcsak közérdekű tanulságok hangzanak el, de az érintettek az addikcióból vezető kiút biztonságos alternatíváját is láthatják benne. Ez a szál a kollektív részvételi epizódok tömörített, kétszemélyes változataként is működik, vagy akár fordítva: az interaktív részekre tekinthetünk úgy, mint egy ilyen konzultáció kiterjesztett verziójára. A beszélgetések során az érintett szereplők visszatekintenek a múltba – ezzel pedig elő is idézik az előadás harmadik, cselekményes szálát. Ezek a (szó szerint) színes epizódok tartják egyben az egészet, keltik életre a tankönyvi példákat, valamint teszik igazán élvezetessé az egyébként nem rövid, bő száznegyven perces előadást. Mindez pedig Tölgyfa Gergely és Kállai Ákos rendezőpáros érdeme, akik a Sziládi Hajnával közösen, improvizációk alapján megírt szöveget színházzá adaptálták.

Bár a Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér előadásaival rendszerint a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében találkozhatunk, és ez a helyszín legtöbbször akaratlanul is hozzájárul a befogadáshoz, a Kék Tesla esetében az alkotók a teret különösen tudatosan használják. Erlauer Balázs látvány- és egyben fénytervét kifejezetten inpsirálhatta a tükörterem, ahol az élénk, színes fénysugarak megtörnek, így az nemcsak a technobulik fluid vizuáljait idézi, de mintha a terem maga is mozgásba lendülne. És ebben az elmozdult térben egészen egyedi módon jöhet létre az, amit részvételi színháznak nevezünk.

Kék Tesla. Kábítószerügyi Egyeztető Fórum – Szegedi Nemzeti Színház – Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér. Fotó: Zsiros Aliz.

Mi? Tölgyfa Gergely, Kállai Ákos és Sziládi Hajna: Kék Tesla
Hol? Szegedi Nemzeti Színház, Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér
Kik? Szereplők: Búsi Dávid, Kállai Ákos, Sziládi Hajna. Szakmai konzulens: Búsi Dávid. Látványtervező: Erlauer Balázs. Rendezők: Tölgyfa Gergely, Kállai Ákos.