Jövőre lesz huszonöt éve, hogy Pintér Béla megrendezte az ős Parasztoperát, ami azóta is szerepel társulata repertoárján. És ez volt az a Pintér-darab, amelyet 2008-ban Mohácsi János kaposvári egyetemistákkal állított színpadra, megcáfolva azt a vélekedést, hogy a saját színházára és színészeire írt Pintér-szövegeket csak Pintér Béla tudja megrendezni. Azóta Pécstől Szegedig, Miskolctól Szombathelyig, az Operettszínháztól Székelyudvarhelyig és tovább terjed a bemutatók sora.

Sokan elemezték már, mi lehet az oka ennek a kortárs magyar darabokhoz képest szokatlan népszerűségnek. Az biztos, hogy az archaikus rétegek (görög sorstragédiák, magyar népballadák világa) és a szappanoperai meglepetések együttállása, a jól eltalált karakterek, a népdalokat az operával elegyítő zene és a több rétegű humor széles közönségréteget képes megszólítani, ezért a darab a vidéki színházak népszínházinak nevezett műsorpolitikájába is beilleszthető. Egy fővárosi művészszínház esetén, amilyen a Radnóti, nem magától értetődő ez a választás; a végeredményt látva azonban egyértelmű, hogy a Parasztopera itt is megtalálta a helyét, és hosszú széria elé nézhet. A díszlet (Zöldy Z. Gergely munkája, amelyhez Pittmann Zsófia falvédőmotívumait használta) is archaikus falusi közeget idéz, de kis csavarral: az útszéli kereszt fölött repülőgépet látunk. Szabados Luca jelmezeiben is egyszerre vannak jelen a paraszti viselet és a fiatalok mai, sportos öltözetének elemei.

Parasztopera. Radnóti Miklós Színház. Fotók: Dömölky Dániel.

Szikszai Rémusz először 2013-ban, Temesváron állította színpadra a darabot. Ebből a jól sikerült rendezésből több motívum is átkerült a radnótis előadásba, jelentős különbség azonban, hogy ezúttal nincs Karvezető, aki ott végig jelen volt a színpadon, és akit akár az ólálkodó Halállal is azonosíthattunk. A felütés viszont hasonló: az előadás a (színlapon Idegenként szereplő) Cowboy néma táncjelenetével indul. Megőrzi az akkori zárlatot is: nem a csapások súlya alatt megtört Etelka szomorú énekével („Kicsi madár mért keseregsz az ágon, / nem csak te vagy elhagyott a világon…”), hanem a lány riválisa ellen elkövetett bosszújával búcsúzik a játék.

Darvas Benedek zenéjében a barokk opera és a magyar (elsősorban erdélyi) népzene ötvöződik. A történet egy feszültséggel teli pontján elhangzó, néhány mondatos prózai szöveget leszámítva dalok és énekbeszéd váltakozik színvonalas élő zenei kísérettel. A Radnóti a 10-zel már bizonyította, hogy színészei komoly énekesi teljesítményre képesek. Ha nem is teljesen egyenletes a színvonal, de most is megugorják a lécet. Az operai szerkezet, az énekbeszéd és a cselekmény dramaturgiája kötöttséget is jelent, nem véletlen, hogy az indítás és a zárlat enged nagyobb mozgásteret a rendezésnek.

Parasztopera. Radnóti Miklós Színház. Fotók: Dömölky Dániel.

Szikszai Rémusz azonban a jelenetek precíz kidolgozása mellett bátran építhetett a Radnóti kiváló színészeire: játékuk ereje, színpadi jelenlétük valósággal röpteti az előadást. Szó szerint is, például a Cowboy és Tündérke szerelmi jelenetében. Az alkalmi szeretők szenvedélyes aktusát a temesvári előadásban is egy hintán jelenítették meg. A hinta mint metafora itt is kiválóan működik, köszönhetően a társulathoz nemrég szerződött Krisztik Csaba és Bata Éva játékának. Krisztik Csaba kivételes mozgáskészségét számos Horváth Csaba-előadásból ismerhetjük, de Bata Éva is igen jó fizikai és színészi kondícióban van. Kettősük egyszerre profán és elemelt, úgy szenvedélyes, hogy közben kívülről reflektálni is tud erre az „elemi ösztönre”, miközben a hintán bemutatott tánc koreográfiája is bravúros. Bata Éva testbeszéde, mimikája az előadás további részeiben is plasztikus rajza a hideg, szenvedélyek nélküli házasságában vergődő, ragadozóként folyton zsákmányra leső asszonynak. A férjet Kaszás Gergő játssza, jóindulatú, feleségéhez képest hibernált állapotban működő lúzernek. Kováts Adél és László Zsolt házaspárja mögött ott érződnek a mögöttük álló évtizedek, a közös titok miatti egymásra utaltság. Apró részletek, mint az egy kissé kitömött has és az ehhez illő járás, a bajuszhoz csücsörített szájtartás vagy a kontyot megigazító kézmozdulat teszik hitelessé, természetessé játékukat. Pál András az állomásfőnök szerepében kevésbé szétesett és lepusztult alkoholista, mint ahogy a korábbi előadásokban megszoktuk. Ám ettől még nagyon is mulatságos a berobbanása az esküvői megilletődöttségbe. Több benne a rafináltság, bosszúvágya is elsősorban ebből táplálkozik, nem pusztán zsigeri.

Parasztopera. Radnóti Miklós Színház. Fotók: Dömölky Dániel.

Az előző generáció bűnei rájuk hullanak, de ebben az előadásban a fiatalok sem csupán ártatlan áldozatok. Berényi Nóra Blanka Julikája a legösszetettebb személyiség, és ezt cizellált játékával szépen meg is tudja mutatni. Sokáig csak a metakommunikációjából olvashatjuk ki mostohatestvére és riválisa iránti érzelmeit, de később alkalma nyílik megmutatni a revans vágyát, a benne rejlő indulatokat is. Katona Péter Dániel Rolandja szelíd, szinte még gyermeki arcával már eleve az ártatlanság benyomását kelti, miközben lavíroz a két lány között, és belőle is kibukik a kíméletlenség. Kádár Kinga Etelkája a már említett zárójelenetben lép ki az áldozatszerepből. Alakjában egészen addig van valami naiv rácsodálkozás a világra, a vele történtekre. A záróképbe a jelmeze hoz egy plusz jelentésréteget: menyasszonyi ruhában, pártával a fején, magasba tartott csokrával erősen emlékeztet a New York-i Szabadság-szoborra. Így kapcsolódik össze a zárlat a szintén Amerikát idéző cowboyos nyitóképpel. Hogy ez a családi múlttól való megszabadulásra vagy éppen annak lehetetlenségére utal, azt ki-ki eldöntheti magában.

Mi? Darvas Benedek – Pintér Béla: Parasztopera
Hol? Radnóti Miklós Színház
Kik? Szereplők: Katona Péter Dániel, Kováts Adél, László Zsolt, Berényi Nóra Blanka, Kádár Kinga, Bata Éva, Kaszás Gergő, Pál András, Krisztik Csaba. Csembaló: Termes Rita / Mihalics János. Hegedű, brácsa: Berán Gábor, Dráfi Kálmán, Gazda Bence, Nyíri László, Pelva Gábor, Vizeli Máté. Bőgő: Lázár Gyula / Vass Péter. Dramaturg: Kelemen Kristóf. Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely. Jelmeztervező: Szabados Luca. Falvédő- és plakáttervek: Pittmann Zsófia. Korrepetitor: Termes Rita, Mihalics János. Koreográfus: Takács Lacek. Animációtervező: Czeglédi Zsombor. Ügyelő: Kónya József. Súgó: Farkas Erzsébet. A rendező munkatársa: Ari Zsófi. Rendező: Szikszai Rémusz.