Az ingeréhes kisbabák, totyogók és ovisok számára is az idegrendszeri és érzékszervi fejlődés fontos része a természetben való létezés. Ennek egyik evidens formája a kert. Ezt a teret választotta Németh Nikolett dramaturggal közösen írt csecsemőszínházi rendezéséhez Szőts Orsi, aki már Vacok című munkájában is bizonyította, hogy érti a babák és a totyogók (javarészt) nonverbális kommunikációját.

Juhász Vince. Ficak. Budaörsi Latinovits Színház. Fotó: Borovi Dániel.

Bár korábban is volt már arra példa, hogy gyerek- és/vagy csecsemőszínházi előadásokról írjak, a Városi Ifjúsági Klubban Valentin-napon bemutatott Ficak különlegesebb volt valamennyinél, ugyanis most velem volt tesztközönségként a tíz hónapos kisfiam. Az ő reakciói és figyelme alapján is ki merem jelenteni, hogy remek munkát végeztek az alkotók.

A laza dramaturgiát követő cselekmény szerint egy kertész gondosan ápolt, sokszínű kertjét időről időre feltúrja egy vakond, aki kezdetben ellenség, ám később barátságot köt a kertésszel, elfogadják egymás igényeit és területét. A párnás nézőtér, valamint a rajzfilmszerű jelmezekben megjelenő színészek barátságos és varázslatos atmoszférát teremtenek. A báb műfaji sajátosságaival is játszó előadás a tapintás érzékletének gyakoroltatása mellett – az apró közönség már az előtérben különböző terméseket érinthet a kiakasztott kis zsebekben – az ok-okozati összefüggésekre is nagy hangsúlyt helyez. Minden díszlet, amit a játszók megnyomnak, megrúgnak, arrébb tesznek vagy amire ráfújnak, hangot ad ki, zenél, fényt bocsát ki, elmozdul, eltűnik vagy előbújik. Minden érzékszervet egyszerre kapcsolnak be jelenetről jelenetre, amiért a világból egyre többet értő és érteni vágyó, ingerbíró kisfiam lenyűgözve hálás.

Nehéz feladat az ilyen jellegű, nem történeten, sokkal inkább érzékeken, hangfoszlányokon, színeken és formákon alapuló előadásban színészként helyt állni úgy, hogy közben a játszó kedvesen és nem tolakodóan kapcsolódjon az apró nézőkkel és az őket kísérő felnőttekkel egyaránt. Ez utóbbi a műfaj elengedhetetlen része is, hiszen ilyen módon tudják leginkább kicsi korban megtapasztalni a gyerekek, hogy a színház nem elzárt, érinthetetlen elefántcsonttorony, hanem olyan varázsvilág, aminek ők is részei és alakítói. Fröhlich Kristóf már bizonyította a Vacokban, hogy jól áll neki ez a műfaj, és élvezi is – kissé elkarikírozott vakondja itt is erről árulkodik. Éppen annyira stilizáltak a mozdulatai és az arcjátéka, hogy jelenléte tényleg a vaksi emlőst idézze meg.

Juhász Vince kicsit óvatosabban, de egyre magabiztosabban engedi bele magát a játékba. Szalmakalapos kertésze az apró nézőkhöz hasonlóan fokozatosan, lépésről lépésre fedezi fel a saját kertjét, a titokzatos betolakodót, és a kétévesekéhez hasonló naiv bájjal hív interakcióra felnőttet és gyereket egyaránt. Juhász és Fröhlich műfaj iránti elhivatottságát mutatja az a természetes viselkedés is, ahogyan az előadást követő játék során mutogatják a kellékeket, és figyelemmel kísérik, melyik gyerek éppen melyik díszletelemet tartja a legizgalmasabbnak. Az én kisfiam például kellékrépa-függő, csak azokat rágcsálja.

Hogy mennyire nem erőltetett „néma néző – beszélő játszó” típusú, a színházban „elvárt” légkört hoznak létre az alkotók, azt szintén a kisfiam viselkedése bizonyítja számomra, aki az elején az ölemben kissé elfogódottan pislant körbe a térben, ahol félhomály és a világosság váltakozik, majd hátrafordul teljes testtel és nézelődik, hogy aztán végül megérkezzen teljes figyelmével és mászó tudásával a kerti világba. És én ezt a szabad létezést nemcsak azért hagyom, mert kritikusként kicsit edzettebb nézője vagyok a csecsemőszínházi előadásoknak, hanem azért is, mert érzem, hogy itt, a színházi kerti ficak rejtekében, a mosolygó kertész és a szimatoló vakond előtt mindenfajta létezés szabad.

Frölich Kristóf és Juhász Vince. Ficak. Budaörsi Latinovits Színház. Fotó: Borovi Dániel.

Mi? Szőts Orsi – Németh Nikolett: Ficak
Hol? Budaörsi Latinovits Színház: Városi Ifjúsági Klub
Kik? Szereplők: Fröhlich Kristóf, Juhász Vince. Dramaturg: Németh Nikolett. Díszlettervező, jelmeztervező: Szőts Orsi. Kellék: Veréb Csenge. Zeneszerző: Fröhlich Kristóf. A rendező munkatársa: Hajsz Andrea. Rendező: Szőts Orsi