A szerelem megszállott rabjának történetéről Al-Farman Petrával, az előadás dramaturgjával és szereplőjével beszélgettem. A darabot Kárpáti Péter írta Az ezeregyéjszaka meséiből, és ő is rendezte meg.

Az előadás alaphelyzete egyszerű: egy férfi meg akar szabadulni egy nőtől, a nő pedig, hogy ezt megakadályozza, mesélni kezd a férfinak. Fel akarja kelteni a kíváncsiságát. Olyan jól sikerül, hogy ötven évig abba se hagyja a mesét.

Hogy a Petrával folytatott beszélgetésünk követhető legyen, rekonstruáltam a mesélés szerkezetét:

0, Egy nő (Messaoudi Emina) mesélni kezd egy férfinak (Kenéz Ágoston). Felkelti a kíváncsiságát.

1, Messaoudi Emina azt játssza, hogy Sehrezádként mesél Kenéz Ágostonnak, aki azt játssza, hogy ő a király, és addig hagyja életben Sehrezádot, amíg érdekeset mesél. A lány elsőként Szarzsák Fatimáról és a férjéről, a jemeni méhészről mesél. Bekapcsolódik a mesélésbe Kenéz Ágoston (a király) – aki most azt játssza, hogy jemeni méhész.

2, Messaoudi Emina mesél

2/a, Zulejkáról, akit a tengerbe dobott a férje, a halász, majd

2/b, a ghúlról, akit palackostul fogott ki a halász. A ghúl kiszabadul a palackból, és hogy ne kelljen oda visszamennie, épp belekezdene Umáma és Átika történetébe,

amikor visszaugrunk a 1, királyhoz és Sehrezádhoz. A király elalszik,

3, így csatlakozunk vissza Umámához és Átikához. Egy alkusz (Al-Farman Petra) a lánypiacon el akarja adni Átikát (Gaál Anna), aki minden férfit visszautasít, mert csak Umáma tetszik neki. Átika beleszeret Umámába (Kenéz Ágoston), Umáma Átikába. Az alkusz közvetít közöttük, próbálja összehozni őket. Majdnem sikerül, de akkor az álomból egy pillanatra kiugrunk

a 1, kerettörténetbe,

de már robogunk is tovább, Umámához és Átikához csatlakozik

3/a, a borbély (Messaoudi Emina), aki azon ügyködik, hogy megakadályozza Umáma és Átika találkozását, szerelmük beteljesedését. Hogy feltartsa Umámát, újabb mesébe kezdene,

de vissza kell ugranunk néhány szintet – a férfi alig bír ébren maradni. Hopp, eltelt ötven év. A király megöregedett, Sehrezád ápolja. Kenéz Ágoston megöregedett, Messaoudi Emina ápolja.

A:             Hogyhogy pont te meg Gaál Anna, és Emina meg Ágoston?

P:             Péter dolgozott Ágostonnal egy Kerekasztalos előadásban, a Szörnyfogócskában, és úgy tudom, akkoriban jött neki az ötlet, hogy ezt az eredetileg rengeteg szereplős darabját két szereplővel is kipróbálja. Eminával még nem dolgozott, de az is nagyon érdekelte Pétert, hogy mit okoz, ha a két színész ráadásul egy házaspár.

A:             Ez annyira jó.

P:             És így bejött ez a szempont is a történet mellé, hogy az intimitást meglepő módon nehezebb egy házaspárral ábrázolni, vagy, hogy meddig lehet a kapcsolatukat kitenni. Gaál, ő is az elejétől megvolt. Van egy olyan szabadsága a jelenlétének, ami valódiságot adott a mesei Átikának.

A:             Nagyon jók voltatok együtt így négyen. Jó volt nézni. Hogy erre a beszélgetésre felkészüljek, elkezdtem az elejéről az Ezeregyéjszakát, de rájöttem, hogy ez most nem fog menni. Úgyhogy fellapoztam A szerelem megszállott rabjának történeténél, ami teljesen más, mint…

P:             Nagyon ambiciózus! De igen, a drámában inkább motívumok maradtak az Ezeregyéjszakából. Ghúlok, dzsinnnek és társaik…

A:             Ezt ghúlnak mondják, ugye? Már találkoztam vele. Női természetű dzsinn-fajta. A lábjegyzet szerint. Azt mondtad, hogy te később kerültél bele.

P:             Igen, szereplőként. Dramaturgnak és zenei munkatársnak kért fel eredetileg Péter. A legelső látomása az anyaggal kapcsolatban az volt, hogy csak két szereplő legyen, ténylegesen egy párkapcsolatnak a története: egy pár a saját konyhájában mosogatás közben csak úgy mellesleg elmeséli egymásnak ezt a szövevényes Ezeregyéjszaka-labirintust. Aztán Péter viszonylag hamar megérezte, hogy ha van egy harmadik, az a kettest is megerősíti és jól provokálja. Az én szerepem funkciója mindezek után született meg: kellett valaki a lánypiac-jelenethez [3], Átika eladásához, aki eredetileg Emina lett volna, de a próbák során rájöttünk, hogy az ő ívét tisztán kell hagyni. Hogy Sehrezád éppen milyen pozícióból mesél, kinek az alakját veszi fel, párhuzamba kell tudnunk állítani a szerelmi viszonyban Eminaként betöltött pozíciójával.

A:             Ja, értem.

P:             Az is az új szereplő megjelenése mellett szólt, hogy rájöttünk, szeretnénk, ha a középrész [3] formailag is jobban le lenne választva a többiről, hogy az legyen egy „lázálom”, Ágoston álma, amit persze még mindig Sehrezád mesél, csak már két új szereplőn keresztül.

A:             Egyértelműen az volt a leglátványosabb váltás. Ott érzékelhetően átkerülünk valami más térbe vagy dimenzióba, mert addig egymásba hurkolódnak a mesék.

P:             Ott meg hirtelen egy ideig nem értjük, mi kezdődik el. Mintha álmodna magának egy szerelmet.

A:             Igen.

P:             Engem végig főként a kettejük kapcsolata érdekelt (a kortárs király–Sehrezádé a Titkos terem vaságyában), és hogy ez hogyan olvasódik bele a mesékbe. Ha a mese maga az élet, aztán jön egy másik mese, ami egy másik életszakasz, egy másik szerelem, de ugyanazon az életen, házasságon belül…

A szerelem megszállott rabjának története. Jurányi. Fotó: Dányi Viktória.

A:             És amit mondtál, hogy a párkapcsolatuk állomásainak megfeleltetni a meséket vagy a különböző szerepeket – erről beszélsz egy kicsit?

P:             Az elején sokáig kerestük az egész világát, amiből el tud aztán repülni. Kérdés volt, hogy mennyire kell reális dimenziót adni a kezdő szituációnak, vagy egy reális olvasati lehetőséget. Mégiscsak itt vagyunk a Titkos teremben, karnyújtásnyira a nézőktől, ami egy nagyon meghatározó adottság. Aztán az lett talán a legfontosabb kérdés, az egész origója, hogy a király miért is akarja levágni Sehrezád fejét.

A:             Igen.

P:             Nem az érdekelt minket, hogy „szegény Sehrezád, miért ez a sorsa”, hanem hogy ténylegesen mi van emögött. Erre ad egy megfejtést a mese is, de azt kerestük, mi lehet ennek a pszichológiai valósága. És ebből jött az egyéjszakás kaland gondolata: a király egy fuckboy, akinek volt valami nagy-nagy szerelmi csalódása, ami után önmagát rekeszti ki a boldogságból. „Ha le nem vágtam volna” – mármint a nők nyakát –, „soha nem találkozom veled!” És az élet is sokszor így működik, hogy csak sok szakítás, csalódás után tudsz hűségesnek lenni valakihez. És végül attól törik meg ez a mintázat a királynál, hogy Sehrezád jó kérdést tesz fel, meg tudja lepni. „Kérdezhetek valamit? Miért akarsz megölni?” Ezzel elindul valami, a király beavatja, és létrejön egy olyan kapcsolódás, ami aztán a meséken keresztül marad fenn.

A:             Igen.

P:             Először csak Sehrezád mesél, aztán a király is belép a mesébe, [1] és onnantól együtt is építik a mesét. Mint egy nagyon hosszú impróban, vagy egy hosszúra nyúlt este közös játékaként. Aztán mikor a végén visszatér Emina [3/a], ott egyértelművé vált, hogy a borbély-jelenet közben történik meg az öregedés, nem utána. Ennek a felismerésnek a mentén kezdte el Péter átírni tavasszal a darab végét is.

A:             Á!

P:             A borbély-Sehrezád-Emina nem engedi el a lányhoz, Átikához, és az Umáma-király-Ágoston közben megöregszik – kapuzárási pánik, mondjuk. De ezek nyilván nagyon konkrét megfeleltetések, és jó, hogy ebben a formában talán nem is jut eszébe a nézőnek. Aztán ez folyik át a végén a gondoskodásba. Ezt szeretem nagyon Péter szövegeiben, hogy maga a szerkezet adja ki a drámát, ahogy összeáll a kirakós, ahogy meglep, szíven üt. Lassan mélyülő káoszdramaturgia.

A:             És milyen volt eredetileg a vége? Mit írt át rajta?

P:             A végén eredetileg is visszatért a király–Sehrezád-viszony. Az öregség is, hogy a király ekkor már haldoklik. De azt érezte Péter, hogy ahhoz, hogy megérkezzünk a valóságba és a végének legyen valódi tétje, kevés már a… hogy ebből a király–Sehrezád keretből ki kell lépni. Szövegszinten is sokkal profánabb dolgok következnek: „igyál”, „ne köpd ki”, „tartom a fejed”. Szóval Péter beleírta a demenciát. Azt mondta, azt szeretné, hogy az előadás szépen és valódian szóljon arról, hogy az élet végén a nagy szerelmek és a nagy bűnök is jelentéktelenné válnak. Ez nagyon revelatív pár mondat volt nekem, és utána nagyon próbáltam ehhez ragaszkodni. Igen, „ez, ami konkrét, minden más csak gondolat, mese, emlék a múltból.” És szerintem ez érkezik meg a végén, ennek a tragikuma és könnyedsége egyszerre. Ezt a drámát Péter 2004-ben írta, és azóta eltelt huszonkét év. És én ebben is éreztem, hogy ez az anyag most hirtelen nagyon személyes lett.

A:             És hogy dolgoztatok a szövegen? Tudom, hogy az eredeti verziót 2005-ben az Örkényben mutatták be egy csomó szereplővel, és most Péter átírta két szereplőre, és aztán…?

P:             Nagyon sokat gondolkodtunk a térről. Főleg azon, hogyan lehetne lakás- vagy szobaszínházat csinálni, mert a Titkos terem látszólag alkalmas erre. De aztán rájöttünk, hogy a Titkosban is tök mást jelent a szobaszínház – ha használjuk a hűtőt, az attól még nem fog egy konyhát jelenteni.

A:             Amiatt, hogy ennyire pici a tér, mindennek nagyobb lesz a jelentősége.

P:             Igen, egy ilyen intim térben igazából a díszletet és a nézőteret egyszerre határozza meg, hogy hol van például az előadás központi eleme, az ágy. Egy régi kórházi vaságy még Gaál Anna Csernobilék előadásából maradt ott. Péter évekig ki akarta dobni, aztán most ez lett a legfontosabb viszonyítási pont. Az elején középre raktuk, hogy akkor ez alakul át egy kollégiumi szoba ágyából halálos ággyá. Aztán viszonylag későn lett meg az, hogy legyen két helyszín, hogy mégiscsak különüljön el az az asztal, ahol elindul ez az egyéjszakás (ilyen szex utáni cigizés hangulatban) – és a halálos ágy, ami persze előtte még számtalan funkciót betölt. A kettő között a nagy perzsa szőnyeg Péter nappalijából –

Messaoudi Emina, Kenéz Ágoston. A szerelem megszállott rabjának története. Jurányi. Fotó: Dányi Viktória.

Petrával egy kocsma-kávézó utcafronti teraszán ülünk a négy asztal egyikénél. Egy háromfős társaság körülöttünk három különböző asztalnál ül, onnan kiabálnak át egymásnak, így beszélgetnek. Gondolom, jó érzés kitölteni a teret. Nevetgélünk a fiúkon, nem szeretnénk elrontani a játékukat és humortalannak tűnni, csak az a baj, hogy egyre nehezebb egymásra figyelni. Egyikünk sem kezdeményezi, hogy menjünk be, mert mi nem azok vagyunk, akik megfutamodnak. De akkor miért érezzük ilyen rosszul magunkat?

FIÚK:     Territóriumfoglalás!

P:             Nekem igazából ez a szőnyeg, ez lett ilyen –

FIÚK: Bevesszük a várost! Hívd az embert!

P:             Nagyon mesei. Ott van, mint egy árok a kezdet és a vég között –

FIÚK:     Kértem gulyáslevest.

A:             Direkt csinálják, hogy így három asztaltól…

P:             Nem akartok egy asztalhoz ülni?

FIÚK:      Tessék?

P:             Csinálunk egy hangfelvételt, és –

FIÚK:      Hangfelvételt? Podcastot?

P:             Igen, olyasmi.

FIÚK:      És?

P:             Szóval nem akartok egy asztalhoz ülni?

FIÚK:      Nem.

A:             Akkor lehet, hogy csak egy nagyon-nagyon picit kevésbé kiabáltok? Köszi. Király. Én azon gondolkodtam a darab kapcsán…

FIÚK:      Pszt! Pszt!

A:             Hogy addig tart egy szerelem, amíg lehet mesélni egymásnak dolgokat. Van a My Dinner with Andre című film, nem tudom, hogy –

P:             Nem láttam.

A:             Az Andre nevű csávó, aki bejárta a világot, amúgy színházas arc, ő most –

FIÚK:      Egészség! Tudod, hogy kell koccintani, ugye? Egészség!

A:             Egészség! Azt mondják róla az ismerősei, hogy teljesen megkattant, Grotowskival volt például Lengyelországban[1.1][1.2], ott csináltak a szeánsz és a performansz határán lévő eseményeket, de Indiában meg Skóciában is részt vett mindenféle obskúrus dologban. És most visszajött New Yorkba, és találkozik vele egy régi barátja, Wally. Az egész film a kettőjük beszélgetése, egy vacsora. Andre gazdag, elegáns, ambiciózus, körbeutazta a világot, Wally meg egy szorongó, a megélhetéséért aggódó… De a lényeg, ami miatt eszembe jutott, hogy Andre a film végén a házasságáról beszél. Már legalább tíz éve együtt van a feleségével. És azt mondja, hogy szerinte azért kezdenek viszonyba az emberek (legyen az megcsalás vagy sem), mert az valami biztos talajt jelent. Mert mégiscsak van egy koreográfiája: flörtöltök, elcsábítjátok egymást, és akkor megtörténik. Ami viszont szerinte igazán kiszámíthatatlan és teljesen instabil, az a házasság, ha az egy éveken-évtizedeken át tartó igazi viszony. Az, hogy itt vagyok ebben a házasságban, nem tudom, húsz éve, és most mi jön? Ez egyszerűen izgalmasabb kérdés, vagy kevésbé –

P:             Forgatókönyvszerű?

A:             Koreografálható, igen.

P:             Hogy ezért folyamatosan harcolni kell.

A:             Igen.

P:             Hogy fennmaradjon. Egy korábbi verzióban, amikor még Emina-Sehrezád volt az alkusz a lánypiac jelenetben, ott nekem arról is szólt, hogy amikor szereted a másikat, és felismered, hogy távolságra vagy szabadságra van szüksége, akkor ezt hogyan tudod megadni neki. És hogy ez is benne lehet egy házassági keretben.

A:             Igen, abszolút. Nem gondoltam még így az Umáma–Átika történetre, de ez nagyon jó: hogy ez egy szerelmi fantázia.

Messaoudi Emina, Kenéz Ágoston. A szerelem megszállott rabjának története. Jurányi. Fotó: Dányi Viktória.

P:             Mindeközben viszont azt a mesét szövik tovább, amit Sehrezád mesél, szóval ez még mindig az ő meséje. Tehát itt is abban a kapcsolatban van benne, ha azt mondjuk, hogy a mese maga a kapcsolat…

A:             Igen, és úgy van elvágva, hogy az nem tud megtörténni – a borbély miatt.

FIÚK:      Halkabban!

P:             Nagyon jó kérdés, hogy miért nem teljesül be.

A:             Tetszett, hogy ilyen is van benne. Hogy nem mindig jön össze.

P:             Vagy nem is a beteljesülés a fontos. Mintha azzal a fantázia megszűnne, vagy az álomszerűsége.

A:             Én, azt hiszem, ezen gondolkodtam a legtöbbet az előadás kapcsán. Foglalkoztam mostanában valamennyit pszichoanalízissel, azon belül azzal, hogyan működik a vágy, és nagyon leegyszerűsítve: az egy lyuk. Vagy hiány. Az a lényege, hogy nem teljesül be.

P:             Mintha a vágyakozásnál maga az érzés lenne a fontos, nem a tárgya.

A:             Igen, és a darabra ráolvasva: ha egy egyéjszakás kalandból lesz egy egész életen át tartó egyéjszakás kaland, abban hogyan lehet megőrizni a vágyat. És akkor valahogy… valahogy az, hogy –

FIÚK:      Kicsit hangosabban, légyszi, nem hallok semmit.

A:             Az a megoldás, hogy folyton kell valamilyen akadály a szerelmesek közé. És nekem az előadásban ez a mesélés volt, tehát az, hogy az egymás iránti kíváncsiságot a mesélés tartja fenn.

FIÚK:      Micsoda?

A:             Hogy az egymás iránti kíváncsiságot mint vágyat az tartja fenn, hogy belehurkolódunk egy újabb kör mesébe.

P:             A végén meg azt kérdezi Ágoston, hogy „Holnap megtudom? Holnap megtudom a végét?” És ez annyira pontos. Nem lehet megtudni a végét, mert biztos, hogy az lesz az érzésed, hogy ez még lezáratlan.[2.1]

A:             Igen.

P:             Nagyon sokat gondolkodom mostanában erről a lezárhatatlanságról.

A:             Nekem ez azt jelentette, hogy a másikról nem fogok mindent megtudni. És jó is, ha nem érünk a végére.

P:             Hogy addig van élet, amíg marad titok.

A:             Vagy addig van szerelem. Érdekes volt látni, ahogy rétegződnek egymásra a mesék, és mivel mindegyik alatt ott vannak az előzőek, egymásra íródnak. És Umámában már ott a király, a méhész, a halász. És az is tetszett, hogy a jemeni méhész az első, amit Emina mesél. Mert szerkezetileg ugyanaz, mint a keretmese, a király–Sehrezádé. Vagy pont az inverze?

P:             Ott már megtörténik az a dramaturgia, ami aztán az egészben végigmegy. Mintha Sehrezád figyelmeztetné a királyt…

A:             Igen.

P:             De így is belemegy a csapdába.

FIÚK:      Persze, mert bele akar menni.

P:             Igen.

A:             Az is megragadt, hogy Sehrezád meséi azzal kezdődnek, hogy azt mondja a királynak: „féltelek.” Ő félti a királyt? Miközben azon izgulunk, hogy mindjárt levágják a fejét.

P:             Akartunk játszani annak az abszurditásával, hogy Emina Sehrezádja ennyire könnyen elfogadja, hogy oké, az ő élete reggelig tart. És így a nézőben fogalmazódik meg: miért nem lázad fel, miért nem harcol az életéért?

A:             De aztán az egész átfordul, ő kezd uralkodni a királyon azzal, hogy tudja a mese végét. És bár ott lebeg, hogy le lesz vágva a feje, de nem mint komoly lehetőség.

P:             Mert folyamatosan egy másik olvasatot is látsz a kapcsolatuk miatt. Meg az is érdekes az Ezeregyéjszakában, hogy nagyon más a világa, mint a magyar népmeséké. Van benne egy egzotikusság, de ettől absztraktabb is. És teljesen más a humora, emiatt mintha közelebb állna a valóságunkhoz. De ez csak egy érzetem – hogy annyira távol van, meg néha olyan furcsán abszurd (főleg Péter sűrítésével), hogy ettől könnyebb megfeleltetni a valóságunknak. Meg ugye sokkal explicitebben kezeli a szexualitást.

A:             Igen, rengeteget szexelnek benne. Viszont közben folyton szembejön ennek a világnak a szexizmusa. Biztos bennetek is sokszor felmerült, hogy ezzel mit lehet kezdeni.

P:             Van az a sorom, hogy „Mondd meg nekem, szépség úrnője, mi végre teremtette Allah a nőt?”, na azt borzasztó nehéz volt először kimondani. De ez inkább költészetként van kezelve, illetve iróniával…

Gaál Anna, Al-Farman Petra. A szerelem megszállott rabjának története. Jurányi. Fotó: Dányi Viktória.

A:             Abszolút. Meg a hatalmi viszonyok nem rögzítettek férfiakhoz vagy nőkhöz, hanem át tud fordulni, hogy ki uralkodik kin. Azt akartam még kérdezni, hogy a zenéket te hoztad? Nagyon jók. Hogy választottátok ki őket?

P:             Az elején mondtam Péternek, hogy én alapvetően a vokális dolgokat ismerem, úgyhogy abból tudok kiindulni. Azt már az elején tudtuk, hogy egyértelműen keleti, arab zenéket nem akarunk. A meseiség miatt éreztem, hogy egy balkáni irány talán jó irányba visz, és egyébként is a bolgár népdalok hatnak rám a legzsigeribben. A másik inspiráció pedig, hogy nekem meg Gaálnak is nagyon fontos közös pillanatokhoz kötődik a cigányzene. Az előadásban lévő cigány népdalt is például Gaál mutatta nekem egyszer az SZFE első évében egy házibuliban, és… azt az érzetet akartuk kitágítani vele az előadásban is, amit nekünk jelent – amikor még minden egyszerű volt, könnyed, téttelen. Így jött össze a cigányzene a bolgár népzenével.

A:             Iszonyú jó a tánc azzal a dallal.

FIÚK:      I, I follow, I follow you, deep sea, baby, I follow you, I, I follow, I follow you, dark doom, honey…

A:             Elképesztő, ahogy Emina meg Ágoston táncol. Az látszik benne, hogy milyen egy szerelem elején lenni.

P:             Érdekes, hogy ezeknek a személyes emlékeknek az erejéből hogyan lehet elindulni.

A:             Nekem ez kapcsolódik ahhoz, ahogy Péter általában dolgozik, vagy akikkel dolgozik, hogy nem ismeretleneket kér fel, hanem ez a Kárpáti Péter és barátai.

P:             Igen, és ő tényleg azokból az emberekből akar kiindulni. Nagyon kíváncsi arra, hogy ki mit hoz, nála az elemző próba is beszélgetés. Eleve úgy dolgozik, hogy folyamatosan újradefiniálja és reflektál arra, amit csinál. Nagyon fontos nála, hogy az előadás idegrendszere, energiája az impróéhoz hasonló maradjon, akkor is, ha rögzített.

A:             Hogy élő legyen. Azért jó nézni, mert érződik, hogy nem az volt, hogy jött egy rendező, aki egymaga eldöntötte, hogy mi hogy legyen. És ezért mindenki jól játszik, mert mindenki benne létezik.

P:             Igazából az egész egy térben létezés. Hagyja létezni az alkotótársait. Nekem nagy tanulság, hogy hogyan kell végig mindenkire és minden történésre ennyire nyitottnak maradni. És ébernek.

A:             Igen.

FIÚK:      …pont ez a lényeg! Hogy nem cukrot raksz bele, hanem ecetet. Tehát nem cukrot, ecetet.

P:             Hogy amit csinálsz, az nincs kész, hanem mindig újra lehet gondolni az egészet, és a próbafolyamat tényleg egy folyamat marad. Nem megyünk inkább át a hátsó kertbe?

FIÚK:      Győztünk? Győztünk! Itt a vége!

A:             Legyen ez a vége?

P:             Igen, amúgy legyen akkor ez a vége. Nyilván így, hogy nem Péterrel beszélgetsz, ennek lesz egy olyan érzete, hogy a tanítványai próbálják megfejteni a munkamódszerét. De ennek van valami szépsége.

A:             Igen. Nekem ez tetszik.

P:             Szerintem nem baj, ha ezen lesz egy ilyen narratíva.

A:             Igen, szerintem se. Igazából szerintem se.

Mi? Kárpáti Péter: A szerelem megszállott rabjának története
Hol? Jurányi Ház, Titkos terem
Kik? Játsszák: Messaoudi Emina, Kenéz Ágoston, Gaál Anna, Al-Farman Petra. Látvány: Veronika Keresztesová. Zene és dramaturg: Al-Farman Petra. Munkatárs: Simon Júlia Annamária. Író, rendező: Kárpáti Péter