Napról napra

A politikai tartalmú és progresszív szemléletű előadásairól híres ljubljanai Mladinsko Színház kétévente teret ad a találkozásoknak. A színházi showcase keretein belül műhelymunkára hívja több ország színművészeti egyetemeinek hallgatóit, ezzel örökítve tovább az őket működtető színházi szemléletet. Gondolkodásra sarkall, provokál, kirángat magunkból – mert most ez a színház feladata.

A 62. Hangosítóban a Gen Z Lab and Conference címmel, tavaly nyáron megrendezett ifjúsági táborról esik szó, amit az Örkény Színház kezdeményezésére, az Örkény, a Katona, a Radnóti, a Trafó és a Vígszínház ifjúsági alkotóműhelyeinek tagjai számára szerveztek Budapesten. A résztvevőket közös kérdésfelvetésre invitálták: kié a politika, kié a színház?

Sereglei András színész, rendező, drámapedagógus és Regős Simon színész, a Sirokkó Szövetkezet rendezője arról beszélgettek, hogy a drámapedagógia, illetve a független színház perspektívájából milyen dilemmái vannak a szakmai generációváltásnak. A Távbeszélőben alkotókat, színházi embereket kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, lejegyezte, szerkesztette: Proics Lilla.

Több mint egy éve zajlik az a jelentős, átfogó munka, amely a független előadóművészet támogatásának és működtetésének kereteit gondolja szakszerűen újra, és tesz javaslatot a 2010 óta folyamatosan nehezített terepen alkotó művészek, társulatok, szervezetek, vagyis a magyar előadóművészeti színtér függetlennek nevezett, a szakma egésze számára létfontosságú szereppel bíró részének megszervezésére.

Aligha vádolható azzal a szombathelyi Weöres Sándor Színház, hogy nézőit napjaink valóságából kiragadva kívánná szórakoztatni. Az idei bemutatók más eszközökkel és más szempontokból ugyan, de határozottan reflektálnak arra a világra, amely körülvesz bennünket. A két legutóbbi premier talán a két szélső pólust jelenti: a Vadászjelenetek a határ mellett a lehető legdirektebb módon, míg a Tisztítótűz […]

Petra nincs jól, ez egyértelmű. Ahogy belépünk a Jurányi termébe, az ágya mélyén fekszik, mellette segítője, Marlene. Petra nemrég vált el a második férjétől, sikeres és magányos. Nyitott arra, hogy milyen irányba viszi az élet. A budapesti közönségnek Fassbinder műve a még egyetemista Székely Kriszta rendezése kapcsán lehet ismerős, amelyet 2014-es bemutatója óta máig sokan […]

Nehéz ellenállni a világtörténelem egyik legsikeresebb politikusáról, Julius Caesarról, az ő tündöklését követő bukásáról, továbbá mindennek következményeiről szóló Shakespeare-mű politikai tartalmú csábításának. De nem is kell.

Többen elmondták, leírták: legendás előadás született újjá Semmi 2.0 címen a Bábszínházban. Bár az elsőt – amely szintén Gimesi Dóra adaptációjában, Hoffer Károly rendezésében és bábjaival jött létre – sajnos nem láttam, érteni vélem, miért gondolták, hogy a Z (vagy alfa) generáció számára már szükséges a felújítás.

Elengedni vagy nem engedni: az itt a kérdés. Tárgya egy férfi, bizonyos Iván, de a név szabadon cserélhető, attól is függetlenül, hogy viselője léha színész, felnőtt fiúgyerek vagy épp terrorista. És bármi is rá a jó válasz, míg azt az ember lánya megtalálja, sok belülről fájdalmas, kívülről viszont szánalmasan nevetséges stáción megy végig. Esetünkben viszont […]

Ez a színház a brutalitásra utazik, vértolulásra, gyomorremegésre, rekeszizomzavarra; csontig hatol. Kétosztatú cselekményrendjére (a zavarbaejtő párhuzamosságra ország- és sárgaház között), valamint bohózatokat és slasher horrorokat megelőlegező jelenetező-technikájára mégsincs kellő fogékonysága a magyar színháznak, egyelőre…

Találtál egy jó szakirodalmat? Építsük be! Ne, várj, ne nyisd ki… hát ez egy könyv, nem? Vagyis fa. Tegyük be a terepasztal fái közé (az egyiket egy ponton nevezzük majd tőkének), ott jó helye lesz. A vége felé majd felemelem és megmozgatom, hiszen tudod: bábrendezők vagyunk. Egy átállás alatt pedig kivetítünk belőle egy bekezdést, majd […]

2022 februárjában Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, 1991 júniusában kitört a délszláv háború. Csehov nővérei pedig a huszadik század eleje óta várják, hogy végre elkezdhessenek élni. De mikor kezdődik az élet? Lehet-e életnek nevezni a háborút? Az Újvidéki Színház előadásában az emberi létezést végtelen várakozásként, a köztes-lét iszonyú idejeként értelmező Három nővér olyan posztháborús emberiségkölteménnyé […]