Author Archives

Archive of the posts written by author : Schuller Gabriella.

Horeczky Krisztina: A tánc erkölcsi kérdés?

Liam Scarlett bukása, halála – és az eltörléskultúra, 1. rész

„Táncosként arra tanítottak, hogy mondj »igen«-t mindenre. Mert így vagy versenyképes, és így nem veszíted el a lehetőségeket. Szóval, amikor valaki nagy hatalommal bír, és azt kéri, hogy tegyél meg valamit, arra vagy beprogramozva, hogy megtedd.”

Gabnai Katalin: Apád, anyád ide jöjjön!

Rossini – Mozart – Milhaud : FIGARO³ - operamix Az Eiffel Műhelyházban

A családállítás kölcsönvett technikáját remekül használja a játék, Beaumarchais történetei alkalmasak is egy-egy hős számonkérő vagy elbocsátó-megbocsátó jellegű megidézésére. S közben persze, míg Almaviva ténykedését járjuk körbe, föltárul saját, rétegzett életünk ezer elbukási lehetősége is, úgy, hogy végül „nagy expozíciót érezzünk” a megbocsátásra.

Köllő Kata: Szabadulás az egérfogóból

Ibsen: Nóra / Indoor - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat

A Nórát játszó Nagy Dorottya alakítása sem a babafeleség-elméletre épül, a Helmerrel (Bokor Barna) való viszonya sem ezt tükrözi. Másfajta alá- és fölérendeltség mutatkozik meg kettejük kapcsolatában: a végtelen kiszolgáltatottság, amit Nóra ideig-óráig megpróbál jókedvvel, játékossággal elfedni talán még önmaga előtt is.

Gergics Enikő: Fenséges és irgalmatlan

Shakespeare: Lear király – Katona József Színház

Ez az előadás az, amire régóta vártunk. Élő, súlyos, igazi.

Török Ákos: Síron innen, síron túl

2 in 1 kritika: Lajkó Félix és a Győri Balett: GisL; Pécsi Balett: Vasarely-etűdök

Íratlan szabály a (tánc)színházban, hogy ha már feltétlenül szükséges, csak az gondolkodjon a nézők helyett, akinek vannak gondolatai.

Új e-dráma: O. Horváth Sári: Vagy nem lenni

Widder Kristóf előszavával

Szereplői bátrak, nem finomkodnak se egymással, se magukkal, de velünk, nézőkkel/olvasókkal sem. Párhuzamos monológokként induló kis történeteket látunk, melyek nem a végtelenben találkoznak, hanem annál sokkal hamarabb, s ráadásul a szemünk láttára.

Papp Tímea: Nagy fehér férfiak válságban

Kilenc – Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

A Kilencnek hirtelen szezonja lett: játsszák Temesváron, és a járvány alatt a Budapesti Operettszínházban is próbálni kezdték, a bemutató szeptemberben várható.

Hajnal Márton: Pszeudofasz

Hazai Attila: Budapesti Skizo – Manna Produkció

A Budapesti Skizo ijesztő könnyedséggel vetíti egymásra a 90-es évek kábítószertől ködös, élőhalott világát és a jelenünk humán értelmiségének egy általános életérzését. Az aktualitást az adja, hogy az arcunkba tolja: nincs aktualitás. Eltekintve ugyanis a külsőségektől, egyszerűen évtizedek óta egyformán rohadunk.

Csabai Máté: Az úrhatnám oligarcha

Az úrhatnám polgár -- Eiffel Műhelyház, Magyar Állami Operaház

Az úrhatnám polgár ezúttal egy felkapaszkodott, politika által megcsinált újgazdagról, a kövérkés, esetlen és hiú, uborkatermelőből oligarchává lett Mészárosról szólt. A Mészáros vezetéknév nem hangzott el az előadásban – iparági pletyka szerint nem hangozhatott el –, csak a keresztnév: Máté. Mivel Mészáros Máté alakította, parádésan.

Hodászi Ádám: Sétáló Budapest

kirakArt

Lépésről lépésre hagyjuk magunk mögött a koronavírus járványt, kimerészkedünk a karanténból, a kirakatok üvegében megpillantjuk megtört vonásainkat. Ahogy ott állunk és sajnáljuk magunkat, egyszer csak észrevesszük, hogy hatan-nyolcan ugyanígy merednek a poros, nap vakította tükörbe. Ezen aztán kacagni kell, de legalábbis elmosolyodni, és sétálni tovább újabb kirakatok elé.