Koltai Tamás: A hanyatlás parabolája
Az állatok birodalmáról
A gyerekszínházi játékmanír és az öltözői színészmanír elég az on stage és az off stage különbségének érzékeltetéséhez
A gyerekszínházi játékmanír és az öltözői színészmanír elég az on stage és az off stage különbségének érzékeltetéséhez
A történet mában játszódó része főleg a színházi létformáról, görcsös kényszeredettségéről és olykor teljes tartalmatlanságáról mesél
Ha úgy vesszük, nagyobb baj nem történt, elvégre mind a szöveg, mind a rendezés manuális, játékmesteri vonulata, mind a színészi játék átlagszínvonala megüti a biztonságos professzionalizmus szintjét.
Minden és mindenki egy-egy (jobbára mindig a jelenetkezdő) impulzusban erőteljes, aztán megalvad a játék.
Egy borzongatóan aktuális folyamat színpadi visszhangja, egy tiszta, pontos, kellemes rendezés, két nagy színész iskolajátéka – ennyi az este hozadéka.
Időközben feltűnnek az osztály tanulói, szüleik és igazgatójuk, Vidovszky pedig szülőt, diákot és direktort egyaránt gyerekszínésszel játszat.
A Vámpírok bálja káprázatos show és elragadó örömjáték is egyben. A véres előadás, bárhonnan nézzük is: vérprofi.
A konfliktusok közhelyesen üresek, a soványka cselekmény porosnak bizonyul.
Az az érzésem, és ez szokatlan a számomra, hogy ha itt, Magyarországon valaki új dolgot akar behozni, azonmód ellenállásba ütközik.
Nagy József munkái komoly befogadói aktivitást követelnek: intellektust, érzelmet és hitet egyaránt.
A revü jellegű érzelgős jelenetek, a lágy, andalító és enervált mozgás mintha valóban Verdi korát idézné, az erre való reflexió azonban elmarad.
A három becketti szövegből megidézett figurák közösséget alkotnak a Nagy Szeméttároló alján felépített szép, közös világukban.