Tompa Andrea: Vérfagyasztók társadalma A Jógyerekek képeskönyvéről A nyolc gyermeket nemző család az uralkodó ideológiából indul ki: a gyermek a család alapja.
Sz. Deme László: Íme, az ember A kaposvári A helytartóról Mohácsi János rendezése ezúttal is konok céltudatossággal halad a célja felé.
Koltai Tamás : Csapdaváros, avagy A Nagy Félreértés A Mahagonny városának tündöklése és bukása előadásáról Megértem, hogy olcsóbb kivitelezni egy statikus, semmitmondó díszletet, de még olcsóbb nem eljátszani a darabot. És többet ér, mint rögtön a kiindulópontban félreérteni.
Markó Róbert: Alakmások, más alakok A Holdvilág és utasa előadásáról Forgách darabjában asszociációs láncként követik egymást a jelenetek, az egyszerre két idősíkon futó cselekmény jelenetpárjai egymásra rímelnek.
Tarján Tamás: A valahány karátos öngyújtó A Vakondról A Vakondban a megbomlott tudatú mikrotársadalom szinte valamennyi tagja habozás nélkül állít valótlanságokat a maga s más családjáról.
Rádai Andrea: Nem fatális A soha vissza nem térő előadásáról Pintér Bélát ezúttal a kisvállalatok kegyetlen csoportdinamikája érdekli, s az előadást végigkíséri (elsősorban a női) megalázottság témája is.
Zsedényi Balázs: A kilencedik szék A Stuart Máriáról A második felvonásban aztán két megfelelően kiemelt elemmel helyére rakható az előadás nyilvánvaló sugallata: Stuart Mária keservesen kifakad áldott hazája szabad ege alatt, hogy Anglia dolgos népén érdemtelenül kotlik gőgös, arrogáns, oda nem illő nővére.
Urbán Balázs: Állatok és emberek A Pokoli disznótorról A tor gyomorforgató orgiába torkollik, az állati én csaknem szó szerint is lelepleződik, a notabilitások lányokkal és fiúkkal is üzekednek, italtól szédelegnek, éppen csak nem fetrengenek önnön hányadékukban.
Karsai György: Kérdezd a nyulat! Szörprájzpartiról A házigazdák sokat megélt ágyának szélén ülünk, és ott vagyunk a lakás minden zugában, nézzük-hallgatjuk a veszekedéseket-szeretkezéseket-verekedéseket-evéseket-ivásokat.
Kolozsi László: Rossz bőrben A Rinoceritiszről Miután (ha nem is örömmel) felismertük helyzetünket, köz- és egyéb állapotainkat (például a folyton tüntetők vonulásában), nem elégszünk meg már a szimpla közléssel – belőlünk is válhat rinocérosz -, vágynánk megtudni egyebet is.
Harmat György: Az élet slamasztikája A tavasz ébredéséről A felnőtteknek nincs kulcsuk a gyerekekhez, hiszen az uralkodó rendszer letéteményesei, mi több: foglyai.
