Napról napra

A Maladype előadása rengeteg humorral és iróniával az istenadta nép infantilizmusát helyezi előtérbe.

Izgalmas kísérlet zeneként felfogni egy darabot, és mozgásszínházat koreografálni rá.

Nálunk elképzelhetetlen egy olyan előadás, mint a Rechnitz. Nincs, aki megírja, nincs, aki eljátssza, nincs, aki megnézi.

Bármelyik brechtiánus rendező megnyalná a tíz ujját ettől a csúcsra járatott elidegenítő effektustól.

Így gyűlnek, rakódnak egymásra a jelek s a jelenetek, és bár van, ami összetartsa őket, mégis azt érzem, egy bűvészinas próbálgatja rajtunk megtanult tudományát.

Arra hamar rájöttem Magyarországon, hogy vidéken könnyű megtölteni a nézőteret.

Sorsom egy szombat délután dőlt el, amikor három óra tízkor felhívott a színház szervezője, hogy miért nem vagyok a színjátszó stúdió felvételén.

Nem vetődtem volna el ide, ha nincs ez a színházi esemény (amelynek legjelentősebb, sőt egyetlen jelentős előadása az Artus produkciója volt).

…a fesztivál a trendeket igyekszik bemutatni, az egyedi így némileg háttérbe szorul.

Robert Burns születésének kétszázötvenedik évfordulójára a fesztivált ezúttal a felvilágosodás és a „Homecoming Scotland” eszméjének szentelték.