Category Archives

Archive of posts published in the category: 2009. február, Folyóirat

Ugrai István: „Mily szerető és nyíltszívű a magyar”

Az állhatatlanról

Csizmadia keze alatt Márton történelmi drámája nem hangzatos tanmesévé, kétes hitelességű aktuálpolitikai röpirattá, hanem valódi szellemi krimivé vált, amely természetesen nem mentes az áthallástól sem…

Sz. Deme László: Vodka-Kremllel halni meg

A Hű, de messze van Petuski! előadásáról

Derekasan öntözni a reménytelenséget gyömbéres, meg korianderes, meg az ég tudja, miféle vodkával: hamisítatlan orosz hangulat.

Nánay István: Kemény-rock-ballada

A Kőműves Kelemenről

Az üres színpadon zajló cselekmény intenzív test-, illetve fizikai színházi eszközökkel elevenedik meg. 

Stuber Andrea: Társa és Raszkolnyikov

A Szonyáról

Raszkolnyikov bűne és bűnhődése csak érintőlegesen csatlakozik e színpadi verzió eseményeihez, amennyiben Szonya beavatottja, részese és feloldozója lesz a fiatalember lelki gyötrődésének. 

Szántó Judit: Lakájos légvár

A Solness építőmesterről

A Solness építőmester kivétel: itt a szimbólum, mármint az ifjúságé, egy ember, egy nő, a színmű hősnője. 

Urbán Balázs: Teli poharak

A Kasimir és Karolineról

 Forgács Péter nyíregyházi rendezése határozottan felerősíti Ödön von Horváth darabjának kortársi hangsúlyait.

Tarján Tamás: Kiavató színház

 A Vörös és feketéről

 Nemhogy az elnevezésre csupán részlegesen rászolgáló beavató színházi előadások egy (legalább a diákközönségnek nem teljesen haszontalan) válfaja nem jön létre a Vígszínházban: kiavató színház cserepesedik inkább. 

Kovács Dezső: Elfuserált szerelmek

A Házasságon innen, házasságon túl előadásáról

Szűk horizontú, mindenestől lefokozott emberi világot jelenít meg gyorsan pergő jelenetsoraiban Háy.

Koltai Tamás: Ötujjú gyakorlat

A Tengeren előadásáról

A Bárka Színház előadása a színészek kisegyüttesére épül, a szóközpontú, cselekménytelen darabok használati utasításának megfelelően. 

Zappe László: Úti olvasmány

A Celestina avagy Calisto és Melibea tragikomédiája előadásáról

Margitai Ági számára jutalomjáték lehetne a címszerep, a sikert le is aratja, körülötte forog az előadás, és ő derekasan megállja a helyét a forgatagban.