Az előadást Molnár László tehát kitalálta ugyan, de kissé alulrendezte.
Úgy tűnik, Kovalik a Fidelio megrendezhetetlenségének gondolatából szülte meg ötletgazdag, a befogadói agyat izgalmasan felpiszkáló és mozgásban tartó rendezését.
A vetélkedő eszménye új és érdekes: operai előadói verseny. Azaz nem a hang szépségét, a technikát, a frazírozást, hanem a komplex színpadi előadói képességet díjazzák.
Telihay Péter rendezésében a régi idők operája keveredik az álmodern manírral.
A TÁP Színház egyik legkarakteresebb vonása a hatalommal szembeforduló nevetés ereje, a mainstreamet kinevető és parodizáló hang.
Csíky András két jelentős, korszakformáló erdélyi magyar rendező keze alatt dolgozott jelentős színészként.
A Kovács Gerzson Péter rendező-koreográfus által jegyzett mű (társrendező és -koreográfus: Mihályi Gábor) alkotói nem Bartók alakját akarták megidézni, hanem Bartók útjára próbáltak lépni.
E társulat tagjai nem küzdenek-birkóznak – hagymázas alkotásokban megtestesülő – személyiségzavarokkal. Nincsenek azonossággondjaik.
Sajnálatos, hogy a Cie Greffe vezetőjének szólóműve belefulladt az önkorlátozásra való képtelenségbe, mert Acker műve igazán izgalmasan indult.
Van abban valami szomorú, hogy a valódi kreatív energiák, szakmai és emberi kíváncsiság elegyéből létrehozott produkciót idehaza azzal kell reklámozni, hogy az határátlépő.
