Sz. Deme László: Játszók színháza Az Örkény Színházról Színészi minőség tekintetében az Örkény magas színvonalat képvisel.
Stuber Andrea: Gézababua A Gézagyerekről A szabadkaiak produkciója tiszta, szép, és nagyon rokonszenves.
Szántó Judit: Családi szórakozás A hős és a csokoládékatona előadásáról Máté és a Katona jó érzékkel ismerte fel, hogy operettlibrettóhoz zene illik, és év végi bohósághoz a cégér még így is nívós.
Koltai Tamás: Centenáris földalatti A Liliomról Rusznyák gesztusa – maivá értelmezni a színházilag erősen lestrapált Liliomot – jelentős vállalkozás, de nem kockázatmentes.
Markó Róbert: Rendezzük kertjeinket A Cseresznyéskertről Nagy szerencse, hogy legalább a műsorfüzet feltárja a rendező elképzelését, mert az előadásból kevéssé hallhatni ki bármiféle szándékot.
Sztrókay András: Nagyvárosi fények A Faustról Faustot, Mefisztót és Margitot a rendező megsokszorozza: egy idős, egy fiatal és egy báb Faust, öt Margit és legalább ugyanannyi Mefisztó váltja egymást.
Tarján Tamás: Periféria Tours A szecsuáni jó emberről Guelmino nagy energiákkal fagyasztja be színészei lehetőségeit.
Zappe László: Szesz szenteltvízzel Az Alkoholistákról Visky András roppant ügyesen rejti el a tényeket a részeg-érzelmes szöveg bozótjában.
Deres Kornélia: Grafomán márki, hét részben A De Sade pennájáról A Bárka Stúdiójában a nézők a terem közepén, piros forgószékekben ülnek, így (viszonylag) szabadon mozogva, pontosabban forogva követhetik nyomon a körülöttük, magasított színpadon mozgó szereplőket.
Zsedényi Balázs – Ugrai István: Sekély mélység A Hét nap a világ előadásáról Gyarmati Kata drámájában van lehetőség, csak talán a legnagyobb hiba, amit ezzel a szöveggel el lehet követni, ha minden egyes sorát véresen komolyan veszik, lévén, hogy kizárólag jól ismert panelekből építkezik.
