Koltai Tamás: Játszd újra, és újra, és újra, Sam! A Vígszínház közelmúltjáról A Vígszínház a közelmúltban inkább utánjátszott, mint teremtett. Inkább ráült a sikereire – amelyek között kétesek is voltak -, mintsem körülnézett volna az országban és a világban.
Tompa Andrea: Egy Sollnes nevű tükör A Radnóti Színházról A Radnóti polgári realizmusa – mely fogalmat e dolgozatban megkísérlem értelmezni -, szemben a kritikai realizmussal, a polgárságot ábrázolja, anélkül, hogy reflexió, elemzés tárgyává tenné, problematizálná.
Markó Róbert: Úton, útfélen A szombathelyi színházkezdésről A csapat úgy látott munkához 2008 őszén, hogy a már-már meseszerű politikai összhang bomlani látszott.
Nyulassy Attila: A lehetőség lehetősége is elveszett A parkról Alföldi Róbert rendezése a Nemzeti Színházban mind tettekben, mind látványban vállaltan szókimondó és kegyetlen, hogy minél pontosabb és átfogóbb képet festhessen a témáról, életünk játszóteréről.
Urbán Balázs: Párhuzamosok, ha találkoznak Idillről Az a többlet hiányzik az előadásból, ami túlmutatna a korrekt interpretáción.
Tarján Tamás: Apadráma Az Apacsokról A röpke, szünet nélküli premier stiláris homogenitása elismerésre méltó, a (film)rendező Török Ferenc, a látványtervező animátor Gauder Áron és a jelmeztervező Benedek Mari által teremtett vizuális közeg eredeti.
Koltai Tamás: A bemutatóra érett sellő A Ruszalkáról Kisebb problémáktól eltekintve a produkció műegészként színvonalas.
Tömpe Péter: Emlékezz a halálra! A Halotti pompáról Vidnyánszky rengeteg képpel, jellel, gesztussal dolgozik, melyeket hagyományosan a szituációból indít, és egy adott ponton konkrét zenei eszközökkel, triviális és artisztikus zenei effektekkel is megtámogat.
Kolozsi László: Elő az ítéletekkel A Tizenkét dühös emberről Koltai M. Gábor nagyon jól rendezi be a teret a szereplőkkel, a mozgások mindig precízen kitaláltak, a rendezés egyik fő erénye a színészvezetés.
Kovács Dezső: Kiteregetve A Chioggiai csetepatéról A hullámzó kedélyű s lélegzetvételű előadás rendre előreszalad és megtorpan, fölhabzik és elcsöndesül.
Szántó Judit: Természetesen Az Augusztus Oklahomában előadásáról Az anyag persze – és ennyiben valóban programadó a rendezőként is fellépő Eszenyi Enikő választása – a maga színes-felszínes szerepeivel, látványos összeütközéseivel eminensen megfelel a jellegzetes vígszínházi színészetnek.
