Molnár Szabolcs: Csapategység Avenue Q - A mi utcánk előadásáról A darabot bábokkal játsszák, s bábnak gondolom a pusztán színészekkel megjelenített karaktereket is.
Tompa Andrea: Megannyi vendéghajak A hét asszonyáról Csákányi biológiailag nem képes hazudni, falsot fogni.
Török Tamara: Amikor Lady Milfordot átveri a szerelme Beszélgetés Csákányi Eszterrel Érdekes, hogy mostanában, idősebb koromban még inkább megtalálnak azok a szerepek, amelyekben lehet és kell is magamról beszélnem.
Limpek László: Színház a klasszicista Franciaországban Avagy Racine miért nem Shakespeare? Csakhogy Racine-t Shakespeare-rel és úgy általában azzal a színházzal összevetni, amit az emberek nagy része érdekesnek tart, olyan, mintha Quentin Tarantinót hasonlítanánk össze Tarr Bélával.
Rádai Andrea: Racine-ásatás Az Atáliáról Az előadás nem hidalja át a mű és a közönség közötti, több évszázados szakadékot, és nem ad kielégítő válaszokat a Racine fogadtatásával kapcsolatos problémákra.
Kutszegi Csaba: Virtuális boldogságbazár A tunde@csongor.hu előadásáról De napjaink Tündéje a darab nagy részét nem az éteri magasságokban tölti, hanem igen prózaian koslat-cammog kiszemelt Csongora után.
Török Ákos: Széljegyzetek emberekről és bábokról A Twins - Ikrek előadásáról Az ikrekként létezés a szoros fizikai-lelki-szellemi összetartozás és a különlét egy egészen sajátos formája, amelyre a két előadó hasonlósága mellett is érzékletes különbözősége csak nagyon távolról utalhat.
Sebők Borbála: Re-Wind A re-DNS-ről A re-DNS három táncosa mintha egyazon gondolat kissé elcsúsztatott variációja lenne. Reakció a DNS-re és a Kovács Gerzson által meghatározott világokra, újragondolás és átírás, háromféle variációban, mégis egységbe gyúrva.
Markó Róbert: A „Kiváló Magyar Dráma” védjegy A DESZKA Fesztiválról A DESZKA koncepcióján tovább gondolkodva adódik a következő kérdés: mi is, milyen is a jó kortárs dráma?
Tompa Andrea: „Figyeltek minket álmunkban” A Nap nap után előadásáról Az előadásban „a gyermek” mint hatáselem valóban „használva van”, ám ebből nem következik, hogy az alanynak ebből kára származna…
Boronkay Soma: Dermesztő röhej Ostermeier berlini Borkmanjáról Az előadás nagyon letisztult, steril. A tér a padlótól a plafonig fehér, soha be nem piszkolódó, csillogó felület.
Liviu Maliţa: Ceauşescu színházba megy A hivatalos román cenzúráról A kánontól való bármilyen óvatos eltérés is főbenjáró bűnnek minősülhetett, a felforgatás vádját a legártatlanabb részlet is magára vonhatta.
