TARTALOMJEGYZÉK
A művészet, noha ugyanúgy kortárs, mint bármi az életben (közlekedés, kommunikálás, táplálkozás és tisztálkodás), igazából mégiscsak a XIX. századi beszédmódokban vagy otthon, mert ezt tanultad.
Szerintem az a dráma, ami a színpadra kerülve drámaként hat.
Csehovban tényleg rejlenek mai problémák, de nincs benne bezacskózva a jó színház instant receptje.
A kecskemétiek Három nővére részleteiben érdekes, izgalmas előadás. Nincsenek benne igazán emlékezetes jelenetek vagy kiugró alakítások. Akárcsak az életben.
És hogy a színház fontos az életben, mégsem maga az élet, ezt is példázza Keresztes a Három nővérrel.
Az első bemutató címében (is) a városról szól, hiszen Bertolt Brecht darabja itt: Kaukázusi krétakör – Tatabánya.
A vihart a rendező „a társulat belepiszkálásával” szövegkönyvként kezelte.
Vidovszky színháza jelenleg pengeélen táncol: ha innen nézem, drámapedagógia; ha onnan nézem, „valódi” színház.
A Madách előadásának szellemisége, a színészek játékmódja eszünkbe sem juttathatja, nem hogy a filmet, de még a hazai prózai előadásokat sem.
