Szilágyi Zsófia: Most már majdnem Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmondról, mint színpadi szerzőről Móricz minden erejével alkalmazkodni akart a színpadhoz, ezért kívánt szórakoztató, zenés, hepienddel záruló darabokat írni…
Kovács Dezső: Dáridó Mucsán Kovács Dezső az Úri muriról Bezerédi előadásában különnemű játékminőségeknek kellene egységes egésszé szervesülniük.
Koltai Tamás: Belehalnék, ha elkezdenék szerepeket játszani Koltai Tamás Stohl Andrással beszélget Számomra érdekes felismerés, hogy Móricz majdnem csehovi mélységű író.
Sz. Deme László: Egy történelmi dráma útjai Sz. Deme László A törött nádszálról Erdély eljutott a mélypontra, hősei egy lenti térben bóklásznak, amelyet nyugtalanító ketrecszerű vasalkalmatosság zár el a nézőktől…
Koltai Tamás: Szintén zenész Koltai Tamás az Ármány és szerelemről Amikor túlcsordulnak a szavak, a zene fejezi ki az érzelmeket.
Tompa Andrea: Középkori önarckép Tompa Andrea a Bohéméletről A szegénység jó vicc, amelyhez nekünk, nézőtéri (és színpadi) középosztálybelieknek semmi közünk.
Karsai György: Enyém a vár, tiéd a… mi is? Karsai György A nevetés iskolája - Amphitryon előadásáról A színészi teljesítmények – talán a rendezői koncepció végiggondolatlansága miatt is – általában is hullámzó színvonalúak.
Sztrókay András: A Robespierre-ügy Sztrókay András A Danton-ügyről A Danton-ügy azért nagy előadás, mert egyszerre prezentálja az embert, a tömeget és a történelmet. Egyszerre abszurd és realisztikus.
Urbán Balázs: Rácsok mögül Urbán Balázs a Victory (Győzelem) előadásáról Az a lecsupaszított, puritán, a manuális hatáskeltés eszközeiről lemondó játékmód, melyet Carroll forszíroz, a szöveg egysíkúságát túlontúl nyilvánvalóvá teszi.
Markó Róbert: Színház, és színész benne Markó Róbert az Ahogy tetszikről és A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázásáról A két előadást egymás után nézve a színház (a benne és általa való alkotás, a benne és általa való létezés) lényegéről juthat információhoz a figyelő néző.
Rádai Andrea: Nem vetkőztet Rádai Andrea a Kupidóról Pikáns ötlet a két hely, a kupleráj és a múzeum szellemének ütköztetése (látvány: Szöllősi Géza), de ez a kis izgalom hamar elmúlik.
