Category Archives

Archive of posts published in the category: 2010. április, Folyóirat

Markó Róbert: Színház, és színész benne

Markó Róbert az Ahogy tetszikről és A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázásáról

A két előadást egymás után nézve a színház (a benne és általa való alkotás, a benne és általa való létezés) lényegéről juthat információhoz a figyelő néző.

Rádai Andrea: Nem vetkőztet

Rádai Andrea a Kupidóról

Pikáns ötlet a két hely, a kupleráj és a múzeum szellemének ütköztetése (látvány: Szöllősi Géza), de ez a kis izgalom hamar elmúlik.

Kolozsi László: Ciklámen lokál

Kolozsi László az Ory grófjáról

A szeged Ory sokkal inkább klubest, mint színház, leginkább dalszínházi revü.

Herczog Noémi: A fejcsóváló lény

Herczog Noémi a Kockavetőről

Mert itt pszichiátria az egész világ, és gyogyós benne minden férfi és nő.

Török Tamara: Rend a káoszban

Török Tamara Bodó Viktorral beszélget

Aztán rájöttem, hogy lehet ugyan egy ideig színházi akciókban meg projektekben gondolkodni, de ha színészekkel akarok dolgozni, szerepet kell nekik adnom. 

Péter Márta: Táncszínpadi hungaricum

Péter Márta a Homo Hungaricusról

Juronics nagyvonalú rendezői tervei mintha egyre inkább elnyomnák a koreográfusi aprómunka iránti kedvét…

Kutszegi Csaba: Lidércek, bűvkörök, ezotéria

Kutszegi Csaba A Zöld Kígyó és a Szép Liliom előadásáról

Szószínház és mozgásszínház szimbiózisa leginkább a két lidérc (Mészáros Tibor és Vranyecz Artúr) bravúros alakításában jön létre.

Török Ákos: Furcsa alakok a pszichológia zsákjában

Török Ákos a Quartetről

Az előadás repetitív módon jár üresben, hol a japán árnyjátékra, hol a magyar eredetre, hol az egymásba alakuló kapcsolatok látványára, hol a szimmetriára helyezve a hangsúlyt.

Halász Glória: Déjà vu

Halász Glória az Újravágva előadásáról

Az alkotó belülről és kívülről, önmaga és a befogadók oldaláról egyaránt láttatja életművét az előadásban.

Herczeg Tamás: Nézőkről, szakmaiságról, pályázatokról

Nagyon határozottan állítom, hogy a színházra soha nagyobb szükség nem volt, mint éppen ma, és éppen ebben a magyar közéletben.