Kolozsi László: Ciklámen lokál
Kolozsi László az Ory grófjáról
A szeged Ory sokkal inkább klubest, mint színház, leginkább dalszínházi revü.
A szeged Ory sokkal inkább klubest, mint színház, leginkább dalszínházi revü.
Mert itt pszichiátria az egész világ, és gyogyós benne minden férfi és nő.
Aztán rájöttem, hogy lehet ugyan egy ideig színházi akciókban meg projektekben gondolkodni, de ha színészekkel akarok dolgozni, szerepet kell nekik adnom.
Juronics nagyvonalú rendezői tervei mintha egyre inkább elnyomnák a koreográfusi aprómunka iránti kedvét…
Szószínház és mozgásszínház szimbiózisa leginkább a két lidérc (Mészáros Tibor és Vranyecz Artúr) bravúros alakításában jön létre.
Az előadás repetitív módon jár üresben, hol a japán árnyjátékra, hol a magyar eredetre, hol az egymásba alakuló kapcsolatok látványára, hol a szimmetriára helyezve a hangsúlyt.
Az alkotó belülről és kívülről, önmaga és a befogadók oldaláról egyaránt láttatja életművét az előadásban.
Nagyon határozottan állítom, hogy a színházra soha nagyobb szükség nem volt, mint éppen ma, és éppen ebben a magyar közéletben.
Mert hát végül is a Híres Író írt már tizenöt regényt, csak összehoz egy drámát is!
Egy napon mindent elnyel a fekete lyuk. A múlt feldolgozása lehetetlen. Jövő nincs. Legyünk hát jó formában.
Fodor Tamás, aki új és egyértelmű címhez újszerű és egyértelmű felfogást társít, a Stúdió K egyik legszebb, leghatásosabb előadását hozta létre.

Bond színházában kérdezni kell, felelni nem muszáj – legtöbbször nem is lehet.