Kovács Dezső: Nem mondtam le arról, hogy társulatom legyen Beszélgetés Bagó Bertalannal Társulatot akartam építeni, mert úgy gondolom, műhelymunkát végezni, színészeket nevelni igazán csak társulatban lehet.
Nánay István: A szépség és a harmónia elkötelezettje Ádám Ottóról (1928-2010) Munkásságának és sikereinek döntő tényezője a színésszel folytatott intenzív, baráti együttműködés volt.
Sz. Deme László: Őrület-magok A Nem tudni, hogyan előadásáról Mintha maga az őrület próbálna kibomlani az előadásban; nem mint tombolás, hanem mint a megbomlás, az elmozdulások finom szürrealizmusa.
Zsedényi Balázs: Nulla hulla A Háló nélkül előadásáról A két rész mintha két egészen különböző előadás lenne, igazán felhőtlen, fordulatos, szellemes kabarét csak a másodikban élvezhettünk.
Sztrókay András: Via Dukt A Völgyhídról A Kolibri Színház drámapedagógiai célja nyilvánvalóan a tinédzser-öngyilkosság problematikájának tematizálása, nem pedig egy Werther-effektus elősegítése.
Szántó Judit: Sírkövek és képernyők A Őszi álom előadásáról A forma, az idősíkok furcsa felbontása és keverése hoz némi meglepetést, de a stílus nem: ez bizony szép, szabályos realista előadás, kitűnő alakításokkal.
Rádai Andrea: Szerelem híján A miskolci Szerelemről Az előadásban folyamatos és lépcsőzetes „modernizáció” figyelhető meg: minden felvonás – azaz minden évszak – egy-egy korszaknak felel meg.
Deres Kornélia: Ardennes-i eklektika Az Ahogy tetszik előadásáról … a színészek a nézőtérről lépnek fel a színpadra, arcuk elé egy-egy pillanatig maszkot tartva.
Oroszlán Anikó: Sótlan valóság A Mal'haba előadásáról Vincze János a Trabanttól a kerti budiig az egész drámát betűhíven komponálta a színpadra.
Selmeczi Bea: Lelki szögesdrót A Varsói melódiáról Az előadás azonban éppen az elvonatkoztatástól működőképes, ebben rejlik aktualitása.
Koltai Tamás: Új és eredeti A debreceni Borisz Godunovról Vidnyánszky hatalmi drámát ábrázol, politikai – időnként ironikus – metaforákkal.
