Category Archives

Archive of posts published in the category: 2010. március, Folyóirat

Szántó Judit: Paplanos királyok

Szántó Judit Az élet álom előadásáról

Kérdés: elbír-e a komor dráma ennyi bohózatosságot, játékos kedvet? Nézetem szerint ez erősen vitatható.

Deres Kornélia: Élet a dróton túl

Deres Kornélia a Csörgess meg! előadásáról

A felszabadult és végignevetett este bizonyítja, hogy a modern közösségi terekbe befurakodó elektronikus kistestvér jelensége mindenképpen megért egy ilyen típusú misét.

Sztrókay András: Hátul semmi

Sztrókay András a Mindenkit megnyúzunk előadásáról

A rossz (vagy tökéletlen) koncepció, a bizonytalanság nehéz helyzetbe hozza a színészeket.

Gere Zsolt: Műfajküszöb

Gere Zsolt a Csongor és Tünde kontextusairól

A Csongor és Tündét „tanítható, előadható” felfogásban boldogságkereső szövegnek tekintik, s a boldogság tárgya a szerelem.

Jászay Tamás: Hagyományba ragadva

Kurrah időnkénti döbbent „Was?” kérdése talán arra utal, hogy a manók a magyarokat dróton rángató német urak lennének…

Kutszegi Csaba: Viszonyunk van

Kutszegi Csaba a Kések házáról

Kétely csak azért gyötör, mert García Lorca sztoriját ebben az esetben csupán a koreografálás laza ürügyének gondolom.

Lőrinc Katalin: Skandináv dizájn

Lőrinc Katalin az Andersson Dance vendégjátékáról

Egyenként lépnek a térbe. Ruganyosan, sportosan, szelik-hasítják. Itt mindenki önazonos: négy férfi, majd végül, meglepetésként, az egyetlen nő.

Szoboszlai Annamária: Megértő terelgetés

Szoboszlai Annamária a brüsszeli 3. Working Title Festival-ról

A közös nevező mindenesetre nem a tánc volt. De akkor mi? A napok múlásával új s újabb válaszok artikulálódtak, s vesztették érvényüket.

Nagy András: Mikor bicikliznek már be a medvék?

Nagy András Wallace Shawn-portréja

Amerikában azonban jelenléte, hatása kevésbé érzékelhető, mint Londonban, ahol a Royal Court nem „csak” legújabb darabját mutatta be, de egy egész évadot szentelt Wallace Shawnnak.

Király Kinga Júlia: A halálfélelem birtoklás: az élet birtoklása

Király Kinga Júlia Pippo Delbonóval beszélget

Nem szeretem azt a színházat, amely ajánlatokat tesz a nézőnek, inkább azt a fajtát, a görögök színházát kedvelem, amely magával invitál egy utazásba, egy rítusba.