Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.

Kellene és lehetne Verdiből bohócot, trónfosztott királyt csinálni.

…a szekszárdi német színház június elején miniévadot szokott tartani, amikor is két-három nap alatt eljátssza az összes produkcióját.

Babarczy nagyvonalúságának, kísérletezőkedvének és huncutságának köszönhetően próbálkoztunk meg a rendezéssel. Egy évadra megkaptuk a stúdiót is, ahol előadásokat hozhattunk létre.

Az nem kérdéses, hogy mindkét esetben remekül képzett táncosokat látunk lehengerlő technikával, ami már önmagában öröm.

Úgy tűnik, a legtöbb kritika a hibákat ideológiai-világnézeti alapon ítéli meg, és tagadni igyekszik, hogy a színpadra állított világ megfelel a valóságnak.

Tévútra került vagy éppen tévelygő lánykákból végül Herbert Fritsch Nórájának köszönhetően sem volt hiány a találkozón…

A színész alkotók meghívták saját (!) apjukat a színpadi térbe, meghitt családi együttlétre, hogy nyílt színen, a Lear király felvonásai mentén – amelynek szövege kivetítőn végig követte az előadás fonalát – szót ejtsenek erről-arról.

Más aura ez, tőlünk kétszáznegyven kilométerre, még csak nem is hasonlít a miénkre.

Ha egy házról írok, nem a vizuális megjelenése érdekel, hanem az érzelmi szférája.

Nemcsak Warlikowski és Chyra, de a többi – kitünő! – színész is átadta magát annak a színházi csodának, amit úgy hívnak, Isabelle Huppert.