Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai IV. A POSZT-válogatásról Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
Kolozsi László: Kettő maradt A Miskolci Operafesztiválról Kellene és lehetne Verdiből bohócot, trónfosztott királyt csinálni.
Stuber Andrea: Drang nach Osten A Szekszárdi Német Színházról …a szekszárdi német színház június elején miniévadot szokott tartani, amikor is két-három nap alatt eljátssza az összes produkcióját.
Ménesi Gábor: A puszta jelenlét örömre Beszélgetés Lázár Katival Babarczy nagyvonalúságának, kísérletezőkedvének és huncutságának köszönhetően próbálkoztunk meg a rendezéssel. Egy évadra megkaptuk a stúdiót is, ahol előadásokat hozhattunk létre.
Szoboszlai Annamária: Ez itt a fény, ez a csigolya Russell Maliphant és Wayne McGregor koreográfiáiról Az nem kérdéses, hogy mindkét esetben remekül képzett táncosokat látunk lehengerlő technikával, ami már önmagában öröm.
Cseh Katalin: A teátrális demokrácia útjai A színház szerepéről az 1956-os forradalomban - I. rész Úgy tűnik, a legtöbb kritika a hibákat ideológiai-világnézeti alapon ítéli meg, és tagadni igyekszik, hogy a színpadra állított világ megfelel a valóságnak.
Faluhelyi Krisztián: Apokalipszis itt, utópia ott A berlini Theatertreffenről Tévútra került vagy éppen tévelygő lánykákból végül Herbert Fritsch Nórájának köszönhetően sem volt hiány a találkozón…
Rákóczy Anita: Számoljunk, papa A Theatertreffen Testament-előadásáról A színész alkotók meghívták saját (!) apjukat a színpadi térbe, meghitt családi együttlétre, hogy nyílt színen, a Lear király felvonásai mentén – amelynek szövege kivetítőn végig követte az előadás fonalát – szót ejtsenek erről-arról.
Koltai Tamás: A klisé és a helynélküliség A Bécsi Ünnepi Hetekről Más aura ez, tőlünk kétszáznegyven kilométerre, még csak nem is hasonlít a miénkre.
Thomas Irmer: A csendes hang zenéje Beszélgetés Jon Fosséval Ha egy házról írok, nem a vizuális megjelenése érdekel, hanem az érzelmi szférája.
Karsai György: A remízbe tartó villamos Krzysztof Warlikowski Tennessee Williams-parafrázisáról Nemcsak Warlikowski és Chyra, de a többi – kitünő! – színész is átadta magát annak a színházi csodának, amit úgy hívnak, Isabelle Huppert.
