Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

Nemcsak fotózni tudott. Színházul is. Ahogy a szakmájában kevesen.

Alföldi – nem először a darab színháztörténetében – fölcseréli az első két jelenetet.

Shakespeare-nél az embereknek mindig van joguk a választáshoz. Hamlet elejétől végig választ, és végső soron Macbeth is. PIOTR GRUSZCZYNSKI: Hiszel-e a sorsban vagy az eleve elrendeltségben, amely a görög tragédiák és Shakespeare hőseit meghatározza? KRZYSZTOF WARLIKOWSKI: A sors mára olyan fogalom lett, amit – mellesleg öntudatlanul – erősen háttérbe szorítottunk. PG: Az ókori sorsfogalom valóban […]

A politikusok egyáltalán nem értik, mi a kultúra és a színház szerepe…

A mai orosz államtól pedig természetesen távol áll, hogy helyszínt biztosítson fékeknek és ellensúlyoknak, teret adjon a szabad kritikának, a mindenkit érintő kérdéseknek…

Számos publikált ügynöki jelentés, ha fellapozzuk, pontosan úgy néz ki, mint egy dráma.

Az előadás üzenete fontos számomra. A hit, a testvéri szeretet az út, amely a felemelkedéshez vezet.

Ismernünk kell a közönség igényét, és nem azt kell kiszolgálni, hanem mindig egy kicsit „fölé lőni”. Ez a művészeti vezető és az én életfilozófiám is.

Nem kötelező fesztiválra premiereket időzíteni, de kétségtelenül jót tesz a rendezvénynek a jelentős bemutató.

A felújítást sokan bírálják, s nem csak az idő és pénz miatt: a fényűzés valóban minden mértéket felülmúl, túl sok és túl világos színű az aranyozás a belső terekben…

A szentgyörgyi színház is rendíthetetlenül mesél, akrobata- és zsonglőrmutatványokkal kísérletezik. Vajon életre kel-e ettől a többi székelyföldi színház?