Hermann Zoltán: Ráolvasások Jövedelmező állás a Trafóban - TÁP Színház Itt valami más történik: a rendező és a dramaturg elképesztő érzékenységgel olvassa rá az Osztrovszkij-szövegre az utóbbi húsz-harminc év magyar társadalom- és médiatörténetét.
Van hova fejlődni Nyolc beszélgetés a Hungarian showcase vendégeivel Kurátorokat, fesztiválválogatókat, kritikusokat, újságírókat kérdeztünk meg: mit gondolnak a látottakról.
Proics Lilla: Beszélgetések a kritikáról Gergye Krisztiánnal és Adorjáni Bálinttal Proics Lilla beszélget Én azt várom a kritikától, hogy legyen nyitott, mély, önmagán túlmutató, kíváncsi, érzékeny. Ugyanezek az elvárásaim magammal szemben is – szerintem kritikát ugyanúgy kell írni, ahogy művészetet csinálni.
„Nem vagyok kiszolgálva és kiszolgáltatva” Kerekes Évával Varga Kinga beszélget …az ember érdekel, akit játszom, hogy ő milyen, mi van a fejében, hogyan gondolkozik, mit akar. Ezekből már össze lehet rakni egy embert, és akkor az már adja magát.
Hány pityke van a mellényen? Kovács Gerzson Péterrel Kutszegi Csaba beszélget Egy mellényen csak hat gomb lehet, ha hét van rajta, akkor már romlott?
Kővári Orsolya: Magát adja Kővári Orsolya Csákányi Eszterről …ha valakinek, hát neki zsebében van az emelt fővel feltápászkodás művészete.
Imre Zoltán: Sylvia, a cigánylány A Csárdásfürstin londoni átalakulása 1921-ben A londoni librettó megváltoztatta a női főszereplő etnikai hovatartozását is. Sylva cigánylányként jelent meg.
Visky András: Írás és színház Egy Georges Banu-performansz leírása Georges Banu személyében ugyanis nem pusztán a hagyományos értelemben vett színpadi szerző jelenik meg az előadás terében, hanem egy színház-teoretikus, a világszínház legismertebb élő emlékezete és lelkiismerete…
Irimiás Olga: Keresik a szavakat A Fukusima utáni japán kortárs színházról Az első időszakban inkább a témát közvetlenül feldolgozó, a márciusi történéseket ábrázoló előadások születtek.
Thomas Irmer: Masinéria és betegség Thomas Irmer Katie Mitchell berlini A sárga tapétájáról A rendező nem kevesebbel próbálkozik, mint hogy egy szülés utáni depresszióban szenvedő nőnek ezt a tömör, naplószerű ábrázolását a mai Berlin szociálisan nagyon is specifikus közegébe helyezze.
Koltai Tamás: Napéjegyenlőség Egy Brook-Varázsfuvoláról A kiegyenlítődés, a közös „családba” tartozás, a Nap és az Éj, a Jó és a Rossz eleve elrendelt dichotómiáját feloldó harmónia ennek a végtelenül letisztult előadásnak az üzenete.
