A rendező nem kevesebbel próbálkozik, mint hogy egy szülés utáni depresszióban szenvedő nőnek ezt a tömör, naplószerű ábrázolását a mai Berlin szociálisan nagyon is specifikus közegébe helyezze.
A kiegyenlítődés, a közös „családba” tartozás, a Nap és az Éj, a Jó és a Rossz eleve elrendelt dichotómiáját feloldó harmónia ennek a végtelenül letisztult előadásnak az üzenete.
Hatházi András: Inkább kivétel, mint szabály
Rosner Krisztina A színészi jelenlét és a csend dramatikus-teátrális játékai című könyvéről
Rosner Krisztina könyve egy olyan dologra is ráébresztett, amit csak éreztem, de nem tudtam megfogalmazni. Nevezetesen azt, hogy megöregedett a színészképzésünk.
