TARTALOMJEGYZÉK
A jelöltlistát, majd a díjazottak névsorát áttekintve szemet szúr a vidéki és határon túli magyar alkotók teljesítményének háttérbe szorulása.
Elment egy finom tollú, felkészült kritikus; a pályatársunk, a Kritikus Céh szakmai polémiákra mindig kész, lelkes, megbecsült tagja.
A találkozó a városban keveseket érdekel, a zenés show meg sokakat.
Idén a Hamlet köré szerveződött a fesztivál, ahogy tavaly A vihar mutatkozott meg többféle színpadi értelmezése által…
Tudatosan vagy tudat alatt a megújulás vagy a romlás jeleit vizslatjuk, reménykedve és aggódva.
Különös élmény volt, ahogy egy erejéből lágyságot és nyitottságot megmutató performer szépen, egyszerűen fogalmazott színházelméleti szöveget mond, és a közönség visszafojtott izgalommal figyeli.
Csak a tehetségtelen rendezőknél tűnik fel az, hogy más környezetbe, más korba, más viszonyok közé helyezték a cselekményt.
Mi másról is szólna a színészlét, mint arról, hogy Yorick koponyáját megtöltsük tartalommal?
A színház lusta művészeti ág, általában egy lépéssel mindig lemarad a társművészetektől. Vidéken ez a tendencia hatványozottan jelentkezik. Ebben a ritmusban reagál a közönsége is.
