TARTALOMJEGYZÉK
A “b…d meg” tehát nem illedelmesebb, mint a “b.szd meg”, és számomra nyilvánvaló, hogy a “‘… meg” sem segít.
Kétségkívül van Hámori Gabriella és Szandtner Anna többszörösen összetett szerepeiben egy olyan kettős csavar is, hogy Máriának a jól, Erzsébetnek pedig a rosszul színészkedő uralkodót kell játszania.
Most megpróbálom a lehetetlent: reflektálok a válaszcikkek mindegyikére. Ez természetesen csak azt jelentheti, hogy tartalmas írásaik egy-egy részletére tudok kitérni.
Az adott pillanatban kell élni és énekelni, nem magamat ismételni. Kitaláltam egy új Logét; hogy mennyire sikerül megvalósítani, az kérdéses, hiszen nagyon rövid a próbaidő…
A román színház expresszív, költészettel teli, nem áll meg a verbalitásnál.
A poláris gondolkodásnak (amely minden jelenséget csak két ellenséges, egymást kiszorító erő harcában tud interpretálni) az a legpusztítóbb hatása, hogy előbb-utóbb menthetetlenül felmorzsolja a józan közepet.
A négy táncos (három nő, egy férfi: Luke Baio, Stephanie Cumming, Katharina Meves, Anna Maria Nowak) könnyed és előkelő baráti vacsorát szimulál, erősen eltúlozva a fecsegés, a kacagás, a small talk gesztusait és hangfoszlányait.
