TARTALOMJEGYZÉK
A hetvenes‒nyolcvanas évek fordulóján divat volt – az akkori magyar közmédiában – Csehovot parodizálni: a paródia pedig éppen akkor hatásos, ha a színházi modorosságokon ironizál, s akkor filozofikus, ha társadalom-lélektani elfojtásokat hoz felszínre egy-egy gegben.
A leggyakrabban hangoztatott „kritikaellenes” vádak egy része szubjektivizmust és általánosítást takar, ezáltal könnyen cáfolható. Más részük sok igazságot hordoz, és továbbgondolásra érdemes…
A román színházban igen jelentős a nyitottság a magyar felé, és fordítva is igaz ez az információáramlás és az együttműködések szintjén.
Romániában is akadnak ‒ nem annyian, mint most Magyarországon ‒, akik azt szeretnék, hogy a színház csupán az öncélú szórakozás, a kikapcsolódás színhelye legyen.
Nem megszüntetni akartunk, hanem építkezni. Robi színházában egyébként is ez a kettősség van jelen; sok klasszikust rendez mai értelmezésben. Ez lett aztán a színházunkra is jellemző: klasszikus értékek kortárs nyelven.
Ma bárki büntetlenül leírhat akármit. Ami – véleményem szerint – fölértékeli a kritikus ténykedését.
Tenki érdekessége, hogy szépségében és bájában van valami nyugtalanítóan szabálytalan, ami ezt a benyomást folyamatosan felülírja, de legalábbis megkérdőjelezi.
A filmvászon nem igazán kedvezett színészi habitusának. Fájlalta. Fájlalhatta is, mivel az áhított népszerűséghez közelebb vitt a gyenge filmekben való főszereplés, mint magasrendűen elővezetett színpadi szerepek sora.
Králl Csaba: A tiszta tánc és a hangulatképzés
Töprengések a Batsheva Dance Company Sadeh21 című előadása kapcsán
A Sadeh21 nem olvasható táncmű, nincs lefordítható tartalma; döbbenetes ereje, izzó feszültsége primer módon a táncból, a mozgások együttállásából, a benne épp harmóniára jutó vagy ellentmondásba kerülő mozdulatok, gesztusok, táncos jelenlétek kompozíciós hatásából származik.
