A kabaré is metanyelv, mert nem azon a nyelven beszél, amelyen a közösség éli az életét, hanem ezt a nyelvet ironikus játéknak használja.
TARTALOMJEGYZÉK
Hajdu remekül megteremtette a különféle „mentalityt” képviselő, másért és másért érdekes, máshogyan tipikus figurákat. A karakterek mind ellentmondásosak, mert egyikük sem makulátlan.
Nem tartom lehetetlennek, hogy a Katona új Kurázsija a színház természetéből fakadó, késleltetett hozzászólás a Kurázsi mama „poszt-brechtiánus”, új irányához…
A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.
Igen erős emberkezdeménynek kell lenni ahhoz, hogy a Színművészeti Egyetemen ne sérüljön az ember.
A Lúzerben egyszerre akartam megmutatni a reménytelen magányt és a bornírt megalkuvást.
Ismerve a hazai viszonyokat, valószínűleg rengeteg támadás is érné a társulattal sok időt töltő, vele empatikussá váló kritikust. Rádai Andrea Embedded criticism: beágyazott kritika című írása lapunk januári számában jelent meg. A benne felvetett kérdésekre a márciusi számban Bérczes László és Stuber Andrea reagált.
Spiró György színművét Máté Gábor rendezésében a Teatr Dramatyczny mutatta be. A napló első részét márciusi számunkban közöltük.
