Szilágyi-Gál Mihály: Felforgatókönyv Kontextus – A vicc nyelvétől a politikai kabaréig A kabaré is metanyelv, mert nem azon a nyelven beszél, amelyen a közösség éli az életét, hanem ezt a nyelvet ironikus játéknak használja.
Kovács Bálint: Mentality Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál – KRITIKA Hajdu remekül megteremtette a különféle „mentalityt” képviselő, másért és másért érdekes, máshogyan tipikus figurákat. A karakterek mind ellentmondásosak, mert egyikük sem makulátlan.
Hermann Zoltán: Halál Anya A Kurázsi mama és gyermekei a Katonában Nem tartom lehetetlennek, hogy a Katona új Kurázsija a színház természetéből fakadó, késleltetett hozzászólás a Kurázsi mama „poszt-brechtiánus”, új irányához…
Herczog Noémi: Újszemélyesség A kortárs magyar színház új irányairól A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.
Senki földje Spolarics Andreával Török Tamara beszélget Alföldi egyszer csak bejelentette, hogy Seress lesz az igazgató. Nem akarták, hogy kívülről jöjjön valaki, nyilván jobb megoldásnak tűnt belülről megoldani a helyzetet.
Saját utat járni Lovas Rozival Kozár Alexandra beszélget Igen erős emberkezdeménynek kell lenni ahhoz, hogy a Színművészeti Egyetemen ne sérüljön az ember.
Nyilvános kétségbeesés Műhelybeszélgetés a Krétakör Lúzer című előadásáról háttér A Lúzerben egyszerre akartam megmutatni a reménytelen magányt és a bornírt megalkuvást.
Takács Gábor: Új típusú kritika A „beágyazódó" kritikáról Ismerve a hazai viszonyokat, valószínűleg rengeteg támadás is érné a társulattal sok időt töltő, vele empatikussá váló kritikust. Rádai Andrea Embedded criticism: beágyazott kritika című írása lapunk januári számában jelent meg. A benne felvetett kérdésekre a márciusi számban Bérczes László és Stuber Andrea reagált.
Máté Gábor: A munka nem nyúl II. Varsói próbanapló Spiró György színművét Máté Gábor rendezésében a Teatr Dramatyczny mutatta be. A napló első részét márciusi számunkban közöltük.
Deres Kornélia: Az ember és a pixel Hiroaki Umeda mozdulatszínházáról A kortárs japán művészeti paletta egyik kiemelkedő alakja a harminchét éves koreográfus-táncos, aki előadásaiban a digitális univerzumba belezuhanó ember mozdulatainak szoros olvasatát tűzi ki céljául.
Az idő a mozgás maga Hiroaki Umedával Komjáthy Zsuzsanna beszélget Az én előadásaimnál nem számít, hogy a Föld melyik szegletében él az, aki nézi, mert arra törekszem, hogy kizárjam a jelentést.
