Category Archives

Archive of posts published in the category: 2015. december, Folyóirat

Péter Márta: Csak egy kis harapás

Fehér Ferenc: Helló, zombi!

Lehet, hogy az alkotó a „magasrendű” bölcselkedés helyett inkább nyitva hagyja a kaput, ami mögött tényleg és egyszerűen zombikat látni. Félelmetes?

Adorjáni Panna: Betolakodni a másnapba

Philippe Quesne/Campo: Másnap

Az előadás minden mozzanatában érezni a játék és komolyság, az ökörködés és professzionalizmus jóleső kettősségét, ahogyan gondolati szinten is tetten érhető ugyanez a feszültség.

Ady Mária: Százszor is, végül is

Menni/Maradni

Az átmenetiség tereiben játszódnak ezek az előadások.

Elérni a könnyedséghez

Polgár Csabával Tóth Berta beszélgetett

Szerintem a kételkedés legalább akkora erő, mint a kíváncsiság.

Mennyire nehéz jelen lenni?

Réti Annával Komjáthy Zsuzsanna beszélgetett

Valami prekoncepció az emberek fejében. Vagy talán félelem, igen. Félelem attól, hogy ha valamit nem értesz, hülyének kell érezned magad – pedig ez nincs így. Biztos a mi felelősségünk, hogy így alakult, de sajnos nem tudom, hol rontottuk el.

A saját utamat szeretném járni

Fábián Gáborral Kozár Alexandra beszélgetett

A jelenségekre akarjuk felhívni a figyelmet, azokról gondolkodtatni, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy valakiket a politikai nézetei miatt megbántsunk.

Pályi András: Eörsi és az Eörsi-színház

Most, Eörsi István halálának tizedik évfordulóján valójában a színházi Eörsiről szólnék, pontosabban Eörsi színházáról, hogy úgy mondjam, a szó tágabb értelmében arról az életszínházról, amelynek ő egy személyben ihletője, animátora, értelmezője és főhőse volt.

Kovács Dezső: Textus, kontextus

Sándor L. István A Katona és kora. A kezdetek című könyvéről

Sándor L. István könyve kényes és krimi izgalmú színháztörténeti periódust rögzít, dokumentál, adatol. A szerző szélesre tárja a vizsgálódás szemhatárát, s a legszélesebb történeti, kultúrpolitikai és „nagypolitikai” kontextus felvillantásával írja meg monográfiáját a Katona József Színház megalakulásáról.

Tarján Tamás: De

Hermann Zoltán: Néző című kötetéről

Hermann képes megfelelő tartózkodással átszűrni szavain, hogy boldog, amiért színházba járhat, és e boldogságát (az összes kifogásával, kételyével együtt) időnként olvasói elé is tárhatja.