Category Archives

Archive of posts published in the category: 2016. november, Folyóirat

Králl Csaba: Egyedül a vártán

Hézagok és pillérek a Trafó tánckínálatában

Hol vannak már azok az idők, amikor a Rosas több estén át az Erkel Színházban, a Nederland Dans Theater (NDT) az Erkelnél alig kisebb Vígszínházban, Marie Chouinard és társulata pedig a Tháliában lépett föl? Elmúltak, talán már vissza se jönnek.

Totál rólam szól…

Petrik Andreával Kővári Orsolya beszélgetett

Látok magam körül embereket, akiknek elképesztő technikájuk van, és ez engem egyre jobban idegesít. Nem az ügyességre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogyan bőg otthon a párnáján, milyen, amikor szakítanak vele, és a többi.

Varga Anikó: Zárt ajtók, zárt lábak

Tünet Együttes: Négy fal között

Jó kérdés, hogy a neurózisok eme tablója voltaképpen miről szól, milyen titokba is avatná be nézőjét az előadás, amiről az ne tudott volna – és itt nemcsak a mélyebb gondolati intenciókra, illetve azok hiányára gondolok (…), hanem ettől elválaszthatatlanul a színháznyelvi megformálás módjára is.

Urbán Balázs: Csehovi balta

Csehov: Ványa bá’ – szombathelyi Weöres Sándor Színház

A Ványa bá’ mint új cím pedig kifejezetten modern megközelítést, kortárs valóságba ágyazottságot, az értelmezési konvencióktól való radikális eltérést sugallhat. Kinek csalódást, kinek megkönnyebbülést jelenthet az, hogy mindez végül is nem történik meg.

Péter Petra: Bokszzsák és tütü

Frenák Pál Társulat: Lutte és Gergye Krisztián Társulat: Lautrec táncolni fog

Könnyű lenne kijelenteni, hogy Frenák férfidarabot, Gergye pedig női darabot készített. Viszont a primer érzelmi reakciókon túl nehéz lenne megmagyarázni, milyen is egy férfidarab, illetve női darab.

Fuchs Lívia: A testem nélkül a tér sem létezik

A 10. velencei nemzetközi kortárstánc-fesztivál

Bizony meglehetősen brutális tapasztalat volt számomra, hogy arrafelé szinte csakis a nálunk szinte még mindig ismeretlen konceptuális megközelítést értik kortárs tánc alatt.

Boros Kinga: Közönség, barát

A székelyudvarhelyi dráMA fesztiválról

A dráMA fesztiválnak, amely 2008-ban a kortárs magyar és román drámák találkoztatásának céljával született meg a román NKA (AFCN) pályázati támogatásából, ugyanazzal a jelenséggel kell szembenéznie, mint a legtöbb székelyföldi román kulturális rendezvénynek: a román anyanyelvű közönség távolmaradásával.

Selyem Zsuzsa: Biciklik a kézi meghajtású körhintán

A 21. Európai Előadó-művészetek és Román Dráma Fesztiválja Temesváron

Ezt a fesztivált például úgy találták ki, hogy részint az Európai Előadó-művészetek Fesztiválja (FEST – Festivalul Spectacolului European), részint a Román Dráma Fesztiválja (FDR – Festivalul Dramaturgiei Române); részint tágasság, szépség, bravúr, részint mindennapi gondok, úgy mint válságocska a házasságban, elvakult nacionalizmusok, fiatalok elmagányosodása stb.

E számunk szerzői

Boros Kinga (1982) teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója, Csíkszeredában él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Herczog Noémi (1986) kritikus, szerkesztő, Budapesten él Kővári Orsolya (1980) szakíró, Budapesten él Králl Csaba (1964) tánckritikus, a Színház folyóirat szerkesztője, Budapesten él Molnár Zsófia (1974) műfordító, kritikus, Budapesten él Nánay István (1938) kritikus, tanár, színháztörténész,…