A közelmúltban a Jurányi Háztól a Marczibányi Térig, a Müpától a hétvégi tömegrendezvények haknijaiig igyekeztem minél többféle (tánc)nyelven megszólaló, gyerekeknek szóló táncelőadást megnézni.
…az alkotóknak történetmesélés helyett világot kell építeni, mégpedig úgy, hogy abba a gyerekek is bele tudjanak illeszkedni, már az előadás alatt, de utána is – hiszen a húsz-harminc perces előadást minden esetben közös játék követi.
Vagyis a Zsuzsika hangja tanmese, amelyben a helytelennek ítélt viselkedés elnyeri méltó büntetését, a gyarló főhősnek pedig el kell jutnia a felismerésig, hogy saját maga és környezete érdekében változtatnia kell a magatartásán.
Ma egy bevásárlás is projekt, és a vállalati világon kívül is sokszor inkább meetingre megyünk, mint értekezletre vagy megbeszélésre. A plazmatévé és a smartphone már nem csak a nagykutyák sajátja.
Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Horeczky Krisztina (1971) újságíró-kritikus, Budapesten él Jákfalvi Magdolna (1965) színháztörténész, egyetemi tanár, Budapesten él Margitházi Beja (1974) tanár, kutató, ELTE BTK Filmtudomány Tanszék, Budapesten él Maul Ágnes (1979) grafikus-kritikus, Budapesten él Papp Tímea (1975) kritikus, kulturális menedzser, Budapesten él Pethő Tibor (1973) kritikus, újságíró Budapesten él Schuller […]
TARTALOMJEGYZÉK
