Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. március, Folyóirat

Valami újat alkotni

Ördög Tamással Kovács Natália beszélgetett

„Lehet, hogy sokaknak az az érzése, amit mi csinálunk, már nem is színház, nem is művészet. A Nórában van egy részlet, amikor Lindéné megkérdezi, milyen volt a tánc, mire Torvald azt feleli: »Hatalmas sikere volt, de a kelleténél több volt benne a természetesség. Úgy értem, kicsivel több, mint ami még szigorúan véve művészetnek nevezhető.« Ezzel…

Ugron Nóra: Kinek az otthonossága? Kinek az idegensége?

5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál – Kolozsvár

…a színház egy szűk közeget szólít meg, ez a fesztivál meg ezen a szűk közegen belül is kevesekhez szól. Ebben a kontextusban mit jelenthet a fesztivál leírásában említett otthonosság? Egy privilegizált, (felső) középosztálybeli, kulturált elit otthonosságát? Vajon a színháznak (a XXI. században) az lenne a szerepe, hogy otthon érezzük magunkat, hogy egy kiváltságos réteg otthon…

Huszár Sylvia: Értelem és érzelem harca színpadon – és azon kívül

Az 56. MESS Nemzetközi Színházi Fesztivál – Szarajevó

Egy biztos: a 2016-os őszi, feszültségektől és botrányoktól sem mentes fesztivál bizonyította, hogy továbbra is az egyik legfontosabb és minden bizonnyal – a szó több értelmében is a legizgalmasabb színházi esemény a Balkánon. És bizonyította azt is, hogy kiirthatatlan erővel él itt az emberség, a megértés, végeredményben az élni akarás, az emberi módon élni akarás…

Králl Csaba: Két világ, ha összeér

Ballet de l’Opéra de Paris: Sehgal / Peck / Pite / Forsythe – Párizs

Az épületbe szállingózó nézőket ugyanis senior (?) táncosok egy csoportja hangos „Contemporary! Contemporary! Con-tem-po-ra-ry!” felkiáltásokkal, bakkecskeként ugrálja, szökdeli körül, és kíséri fel az aula csapóajtajáig. (Halkan jegyzem meg, hogy a hagyományápolás szentélyében vagyunk, nem holmi kortárs befogadó helyen, ahol mindez akár elfogadott, sőt természetes is lehet.)

Novotny Anna: Párhuzamos világok

Eötvös Péter szocio-operája Frankfurtban

Hogyan lehet írni migrációról és párhuzamos társadalmakról anélkül hogy az ábrázolás fekete-fehérré váljon? Különböző nemzetiségű emberekről – akik ugyan egymás mellett élnek, mégsem tudnak egymásról semmit – anélkül, hogy a karakterek sztereotip figurákká válnának? A társadalmat kettészelő szociális ollóról és a kizsákmányolásról a hatásvadászat elkerülésével?

Juhász Dóra: Pillantás a jövőbe?

Rambert Dance Company: Contemporaries – London

…az egy együttesre komponált triple-bill esték mindig – a szó legnemesebb értelmében – kockázatosak, a tét pedig az: képes-e igazán élni ezzel a páratlan lehetőséggel a három kiválasztott koreográfus, sikerül-e megmutatni és megtartani a saját alkotói hangjukat?

E számunk szerzői

Adorjáni Panna (1990) író, kritikus, Budapesten él Artner Szilvia (1967) kritikus, újságíró, Budavidéken él Kovács Bálint (1987) kulturális újságíró, kritikus, az Index munkatársa, Budapesten él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Huszár Sylvia (1964) színházesztéta, műfordító, kreatív producer Juhász Dóra (1985) táncszakíró, kommunikációs szakember, kulturális menedzser, a Müpa PR-vezetője, Budapesten él Karsai György…