Category Archives

Archive of posts published in the category: 2019. június, Folyóirat

Szórakoztató és felejthető

Határon Túli Magyar Színházak Szemléje 2019

A Thália Színházban évek óta rendszeresen megszervezett Határon Túli Magyar Színházak Szemléje – amióta a kisvárdai fesztivál feladta ezt a profilját – az egyetlen olyan alkalom, amely áttekintő jelleggel kínál a magyarországi közönségnek erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyar előadásokat. A Thália honlapján közzétett beharangozó szerint a különböző országokban élő alkotók közti szakmai kommunikáció előmozdítása…

Dohy Anna: Harmadik típusú találkozás

Kaori Ito: Táncolok, mert nem bízom a szavakban – Trafó

Az előadás igaz történet alapján készült, pontosabban ami a színpadon történik, az maga az igaz történet: maga a találkozás. Nem kis szakadékot kell áthidalniuk a szereplőknek, hiszen a sok hasonlóság mellett – például mindketten művészek – alapjaiban máshogy élik meg az életüket.

Szász Emese: Akiket átjár a keleti szél

Goda Gábor és Frenák Pál színházi formanyelve távol áll egymástól, mégis van egy közös csatornájuk: az a kelet-nyugati átjáró, amelyen mindketten sokat közlekedtek több évtizedes munkásságuk alatt. Hogy a keleti áramlatok hogyan formálták lassan kőhegynyi életművüket, azt a teljesség igénye nélkül igyekszem vázolni, kerülve az összehasonlítás csapdáját.

Rosner Krisztina: Párhuzamosok, ha találkoznak

Kapcsolódások a „kortárs” és a „hagyományos” között a japán színházban

Meddig hagyomány? Honnan kortárs? Megírt? Újraírt? Kitalált? Felismeri-e a közönség, hogy „á, ez ugye most hagyomány”? Mihez kezd vele, ha látja? Kiindulási pont? Viszonyítási alap? A közös múlt újraalkotása? Kinek, kiknek a közös múltja? Játékra hívás? Felelősség? Lehetőség?

Duró Győző: Belé költözött az isten

Tánc az istenekkel. Japán kaguraegyüttesek vendégjátéka

Jómagam eddig csak a turizmus napi igényeinek monoton kielégítésébe belefáradt, gépiesen vagy ripacskodva teljesítő középkorú előadókat vagy öreg, elbizonytalanodott, nehézkes mozgású táncosokat láttam szato-kagurát játszani. Most viszont lenyűgözött e főként fiatalokból álló két csoport művészi odaadása és szakmai fölkészültsége, annál is inkább, mert tudtam, hogy tagjaik nem professzionális színészek vagy táncosok, hanem napi munkájuk mellett,…

Kolozsi László: Az utolsó lépések

Kurtág György–Samuel Beckett: Fin de partie – Amszterdam, Holland Nemzeti Opera

Miért éppen nyolcvanhét évesen (kilencvenegy, mikor befejezi) fogott bele Kurtág egy hosszabb ideje érlelődő, majdnem kétórás darabba? Kurtág életművében a leghosszabb darab is legfeljebb feleannyi időt tesz ki, mint a Fin de partie. Még akkor is, ha az apróbb jelenetekből álló Kafka-töredékeket, mondjuk, egy egységnek fogjuk fel.

Rákóczy Anita: Kurtág György és Beckett

Úton a Fin de partie opera felé

Rövid idő alatt kiderült, hogy Kurtág mindenevő, ha Beckettről vagy A játszma végéről van szó. Szenvedélyesen fordult mindazon alkotók és alkotások felé, amelyek közelebb vitték őt a darab megértéséhez.

E számunk szerzői

Bethlenfalvy Ádám (1977) az InSite Drama egyik alapítója, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára Bóna László (1960) író, tanár, gyógyító, Budapesten él Boros Kinga (1982) teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója, Csíkszeredában él Dohy Anna (1995) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, Budapesten él Duró Győző (1953) dramaturg, egyetemi oktató, Budapesten él Gabnai Katalin (1948) drámatanár,…

2019. június

TARTALOMJEGYZÉK