Category Archives

Archive of posts published in the category: 2020. február, Folyóirat

Rádai Andrea: Itt és most

Desiré Fesztivál 2019 – Szabadka

A Desiré 2019-es plakátján egy mutatóujj látható, ahogy átlyukasztja a papírt – ennél plasztikusabban nem is lehetett volna ábrázolni azt a jelenvalóságot, amit az előadások megcéloztak, s ami a jelmondatban is kifejeződik: „right here right now”. A fesztivál jobb pillanatai egyébként nem is az átszakítottság állapotát idézték meg, hanem magát az átszakítást, azt a pillanatot,…

Geréb Zsófia: Áthangolt üvöltés

David Marton: HOWL – Volksbühne Berlin

Márton Dávid több mint tizenöt éve csinál előadásokat valahol a prózai és a zenés színház határterületén. A Magyarországon született zenész-rendező a kilencvenes évek közepe óta él Németországban. Eleinte Berlinben dolgozott mint zongorista, többek között Ostermeier, Marthaler és Castorf rendezéseiben – így „keveredett” a színházi világba a korszak legizgalmasabb műhelyein keresztül, és ma már köz- és…

Adorjáni Panna: A közösségteremtő színház nyomában

Erika Fischer-Lichte Theatre, Sacrifice, Ritual: Exploring forms of political theatre című könyvéről

Van valami olyan potenciál a színházban, ami miatt gyakran úgy érezzük – legalábbis mi, a dolgozói –, hogy valóságos változást képes előidézni mind az alkotók, mind pedig a nézők életében. Erika Fischer-Lichte 2005-ben megjelent könyve, a Theatre, Sacrifice, Ritual: Exploring forms of political theatre (Színház, áldozat, rítus: Kutatás a politikus színházi formákról) ezt a lehetőséget…

A 2019-ES ÉV (LII. ÉVFOLYAM) TARTALOMJEGYZÉKE

A Színikritikusok Díja 2018/2019   10/2 A 2018. évi tartalomjegyzék   2/53 CIKK, TANULMÁNY, ESSZÉ ADORJÁNI PANNA–TASNÁDI ISTVÁN Nem a sikernek van receptje, hanem a népszerűségnek   12/2 Levélváltás Barabási Albert-László A képlet című könyve apropóján ALBERT DOROTTYA A probléma barátja   4/29 A táncdramaturgia kontextusáról és diskurzusáról Az én rendszerváltó előadásom   11/2 Körkérdés: Barda Beáta, Bérczes László, Darida…

Kovács Bea: Trash: a ciki az új cool

Fogalommeghatározás több tételben

Amikor az ízlés és a kultúra plafonálódik, megjelenik a trash, és mindaz, amit cikinek, szégyellnivalónak, gáznak, gagyinak, trének és nevetségesnek tartunk, hirtelen inspirációforrásként kezd működni. A trash szó szerint szemetet jelent, átvitt értelemben az haute couture, a magaskultúra és a magasművészet érméjének másik oldalát jelöli.

E számunk szerzői

Adorjáni Panna (1990) színházcsináló, dramaturg, író, Kolozsváron él Csabai Máté (1993) újságíró, kritikus, Budapesten él Fritz Gergely (1991) PhD-hallgató, kritikus, Budapesten él Gabnai Katalin (1948) drámatanár, színikritikus, Budapesten él Geréb Zsófia (1990) színház- és operarendező, Berlinben és Budapesten él Gubán Mária (1995) újságíró, kritikus, Budapesten él Hodászi Ádám (1987) rendezőasszisztens, drámatanár, Pápán nevelkedett, Pesten él…

A kortárs tánc sosem lesz ünnepelt műfaj

John Ashforddal, az európai táncélet egyik legavatottabb szakértőjével Megyeri Léna beszélgetett

JOHN ASHFORD 1986-tól 2009-ig a londoni The Place igazgatója volt, 1996-ban pedig létrehozta az Aerowaves nevű ernyőszervezetet az európai kortárs tánc kapcsolatainak erősítésére és a műfaj népszerűsítésére. Az Európa-szerte számos partnerszervezettel együttműködő Aerowaves minden évben nyílt pályázaton választja ki a kontinens húsz legjobb, feltörekvő alkotók által készített táncelőadását, amelyeket a Spring Forward elnevezésű vándorfesztiválon mutatnak…

2020. február

TARTALOMJEGYZÉK