Category Archives

Archive of posts published in the category: Folyóirat

Szabó-Székely Ármin: Az intimitás koreográfiái

A 2017-ben elindult #metoo-mozgalom jelentős változásokat hozott a világ színházi, filmes és képzőművészeti diskurzusaiban, számos helyen az alkotás gyakorlatát is befolyásolva. Mint minden jelentős szemléletváltás, a hatalmi visszaélésekre való rávilágítás is átfogóan érinti a művészet különböző szegmenseit: nemcsak az alkotók jogait, kötelességeit, hatalmi pozícióit és az alkotás körülményeit, de a befogadást, a forgalmazást, a műkritikát…

2021. november

TARTALOMJEGYZÉK

Cseicsner Otília: Szépséged hova lett?

A gyulai Shakespeare Fesztivál elmúlt tizenhat éve

„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi…

2021. október

TARTALOMJEGYZÉK

E számunk szerzői

Gajdó Tamás (1964) színháztörténész, Budapesten él Kovács Bea (1991) esszéíró, kritikus, a Játéktér szerkesztője, Marosvásárhelyen él Kricsfalusi Beatrix (1975) irodalom- és színháztörténész, a Debreceni Egyetem adjunktusa Lőwy Dániel kutató vegyész, tudományos igazgató, egyetemi tanár, helytörténész, Budapesten él Rachel Merrill Moss (1986) színháztörténész, színikritikus és színházi művész, jelenleg Varsóban él Oana Stoica (1973) színház- és kortárstánc-kritikus,…

Kricsfalusi Beatrix: Fenntartható színház

Környezettudatosság és az előadó-művészetek viszonyrendszeréről Jérôme Bel kiállása kapcsán

Jérôme Bel 2019-ben elkötelezte magát amellett, hogy a jövőben alkotótársaival a repülőutak teljes kiiktatásával fogják folytatni munkájukat, amivel jelentős feltűnést keltett a táncosok és koreográfusok – még a nyelvi különbségek által sem korlátozott – mobilitásán alapuló, nemzetközi produkciós házak, turnék és fesztiválok hálózata köré szerveződő kortárstánc-szcénában (és persze még azon túl is).

Lázaro Gabino Rodríguez nyílt levele Jérôme Belhez

Kedves Jérôme! Egyszer régen hallottam egy történetet. Miközben tudósok egy csoportja egy vándormadárfaj vonulási útvonalát tanulmányozta, egy furcsaságra lettek figyelmesek: a raj egy része elszakadt a többiektől, és leszállt egy kis szigeten, kockáztatva ezzel az egész faj túlélését. A tudósok végül kiderítették, hogy a szigeten egy idős asszony eteti a madarakat, ezért maradnak ott. Elmentek…

Kovács Bea: Zöld út

Bizonyítékok a fenntartható színház létezésére

Esszémben két oldalról közelítek a színház és fenntarthatóság témájához: a hiány narratívája helyett a bőség, a „van” narratíváját választom, és (olykor csekély mennyiségűnek tűnő) példákon keresztül megnézem, hogy környékünkön a színházak és az előadóművészek milyen infrastrukturális és/vagy művészi lépéseket tettek már azon az úton, hogy „zöldebbé” váljanak; illetve megvizsgálom, hogy a digitális média korszakában hogyan…

Török Ákos: Ökolábnyom vs. alkotói szabadság

Mit gondol a magyar színház a fenntarthatóságról?

A Föld el fog pusztulni, és ez ellen semmit sem tehetünk. A vörösre duzzadó napunk ugyanis előbb egy picit távolabb lök majd magától, azután pedig egy spirális pálya mentén magába szippant. Elgőzölgünk, atomokra és még kisebb részecskékre bomlunk. Ezt persze meg is kellene érni. Néhány évtizeddel korábban a tudósok még unokáink unokáinak korára datálták a…

Varga Anikó: Szeméthegyek, műanyagtengerek

Reprezentáció és ökokritika

A klímakérdés színreviteléről szólva olyan, közelmúltbeli előadásokra hagyatkozom, amelyek egymás mellé helyezve meglehetősen esetleges összképet adnak ki. Kézenfekvő kérdés, hogy a téma iránti érdeklődésen túl mi köti össze őket. És kézenfekvő a válasz, hogy a disztópia és a posztapokaliptikus képzelet – miközben a disztópia (társadalom)kritikai potenciálja az egyes alkotásokban eltérően, a színházi ábrázolási kérdésektől és…