Tábori fintora ez: van egy zsidó, jön a fiatal Hitler, és megszeretik egymást.
…Koltai M. nagyszerű, figyelmes elemző, és a sűrűn szőtt tragédiák közé finom ötleteket, humort, kortársi vonatkozásokat csempész.
Lecsupaszítva kétszemélyes társadalmi dráma: két lúzer, vagy egymás testét, vagy egymás lelkét eszik, ahogy az volni meg lenni szokott pre- meg posztszerelmi korokban…
Nem jön létre az az eredeti, jelentést teremteni is képes forma, mely meggyőzően válthatná fel a hagyományos interpretációt.
Kidobtuk, ki mit játsszon, milyen zene legyen alatta, improvizatív szöveg hangozzék el, vagy esetleg francia társalgási dráma.
Irtó sokat lehet nevetni, és ezt örömmel nyugtázzuk.
Ez a fantasztikusan kiszemelt kapcsolódás fiatal és idős között áthatja az előadást, és valójában jelzi a Nemzeti célját is: nem elvetni, hanem megújítani kell a színházi hagyományt.
Az előadás koncepciója maga a Liliomot játszó színész.
Kényelmetlen az előadás, pedig a rendező Keszég László mintha inkább kényelmetlenkedőnek szánta volna.
Mintha a produkció alapjában véve arra szerveződött volna, hogy operetti szereppel ajándékozza meg a népszerű Stohl Andrást.
