Varga Kinga: Nemesacél, vagy nem a cél
TITÁNium Színházi Szemle
…négy pályamű, amely meg is valósul majd a következő évadban.
…négy pályamű, amely meg is valósul majd a következő évadban.
A Berliner Theatertreffenen az adott évad „legfigyelemreméltóbb” előadásai láthatók. Ebben az évben a klasszikus drámák újraolvasására törekvő rendezések esetében volt a legnehezebb értelmezni e jelző jelentéstartalmát.
Inkább egy szociálpszichológiai kísérletre hasonlít, de persze nem az.
Öt évvel ezelőtt Christoph Schlingensief fluxus-oratóriuma, A bennem élő idegentől való félelem provokálta ki a „színészek” és a „rendezők színháza” közötti vélt és valós különbségekről szóló vitát. Idén két olyan előadás volt, amely el tudott gondolkodtatni arról, hogy mi történik, ha valakiről megtudjuk: színész.
Nyilván van egy vízibuszjárat Naxoszból Richard Straussig.
Halálodra magad maradsz; Háború és béke; Utazás az éjszakán
Alföldi jól érzi, hogy a párhuzamok eleve kínálják magukat, nem kell rájuk tennie még egy lapáttal.
Végül a szegényes szoba leomló hátsó fala kertet nyit a reményre…
Don Juan pedig felcserélhetővé válik Jézussal…
A Színház folyóirat 2013. májusi számában olvasható Imre Zoltán A Csárdásfürstin londoni átalakulása 1921-ben című írása. A cikk része egy nagyobb tanulmánynak, amelyet teljes terjedelmében e-book kötetben jelentetünk meg.