Az előadás „célja” nem, koncepciója azonban a beckettihez képest valahogy megváltozott. Méghozzá jelentősen.
Látjuk, ahogy a három bábszínész csodálatos összhangban mozgatja a semmit. Mit jelent mindez az emberre vonatkoztatva? (Mert kézenfekvő, hogy Mózes valamiképp az embert reprezentálja.) Hogy nincs lélek? Vagy épp ellenkezőleg, hogy az egyes lélek része a nagy, isteni egésznek?
Az előadás fő hajtóereje a humor, legyen az nyelvi humor, helyzet- vagy jellemkomikum, és ez működik is, még ha nem is egyenlő intenzitással. Gusztus dolga, de időnként soknak, mert többedszerre erőltetettnek érződik a vér/hányadék és egyéb testnedvek prezentálása…
Kutszegi Csaba: Mozdulatlan elkötelezettség
Pilinszky János: „Urbi et orbi" a testi szenvedésről – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház – KRITIKA
Az előadás ékesen igazolja a szöveg koncepciózus rövidségét: az 1974-es Végkifejletben megjelent Urbi et orbigondolatban minden bizonnyal a már megismert wilsoni típusú színházba készült, amelyben – látvánnyal és hanggal kiegészülve – ennyi szöveg még egy jóval hosszabb előadásra is elegendő volna.
Születésnapjára elektronikus kötetben gyűjtöttük össze a Színházban megjelent, Bodrogi Gyuláról szóló vagy őt említő írásokat. Isten éltesse, Bodrogi Gyula!
…ha az író történetei reálisak, akkor jaj nekünk, de közben az élet (a nagypolitika körüli seftelés) folyamatosan annyi abszurdumot produkál, hogy az sem kizárt: Kerékgyártó István írói fantáziája még sekélyes is.
Budapest, 2014. április 4., péntek (MTI) – Életének 84. évében hosszan tartó betegség után pénteken elhunyt Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze – tudatta a család az MTI-vel. Összegyűjtöttük a Színházban megjelent, Szabó Gyuláról szóló vagy őt említő írásokat.
Turbuly Lilla: Vonzások és választások
Schilling Árpád: A Párt – Trafó Kortárs Művészetek Háza – KRITIKA
A sokat markolás a történeti szálat is – jó értelemben vett – tanmesévé teszi, de a rendezés mellett az írást is magára vállaló Schilling Árpádnak valószínűleg éppen ez volt a szándéka: vitaalapnak szánta, nem cizellált drámai-irodalmi alkotásnak.
