…az előadás középpontjában Iván Karamazov, az ő bűne vagy gyengesége, legfőképpen pedig bűnhődése áll.
István térden állva kéri Istent, hogy segítsen rajta és a magyarokon. Fohászára válaszul felzúgnak a templomi harangok. Úgy tűnik, hogy nincs szükség itt tettekre, csak hinni kell.
Az utóbbi napokban-hetekben (ismét) közbeszéd tárgyává vált a szabadkai Népszínház magyar társulata. Ezek a narratívák gyakran méltatlan és ízléstelen szövegkörnyezetben említik a társulat nevét, csúsztatásokat, féligazságokat, valótlanságokat tartalmaznak.
Minden találkozik, ütközik, relációba kerül valakivel vagy valamivel, miközben semmi értelme találkozni, ütközni, a relációk meg nem fontosak, pedig minden rajtuk múlik.
A Vígben tavaly bemutatott Danton halála párdarabjának is felfogható Julius Caesart Alföldi általában kimentette azokból a kelepcékből, amelyekbe saját felfogása csúsztatta a produkciót.
