A MuTh színházban talált otthonra az Armel operafesztivál. Sajnálatos, hogy nem tudott gyökeret ereszteni egyetlen vidéki városunkban sem. Ugyanakkor érthető, miért éppen Bécs lett az előadások egyik helyszíne: itt van elég fény ahhoz, hogy jelentős kortárs és kortárs-magyar műveket és kortárs zenére is fogékony előadókat, művészeket – elvégre az operafesztivál énekverseny is – észrevegyenek.
Ingrid Keresztes és Gerzsenyi Bea: Félelem és reszketés
2in1 kritika: A nagy oklahomai színház (Franz Kafka nyomán) - Madeleine Louarn és Jean-François Auguste és Az újrajátszás - Színháztörténet (I) – Milo Rau / Festival d’Avignon
A 72. Avignoni Fesztiválon két erős és katartikus előadás nem megszokott módon boncolgatja a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat. Madeleine Louarn és Jean-François Auguste értelmi fogyatékosokkal színre vitt adaptációja képmutató társadalmunk tettetett részvételét vizsgálja az egyén nyugtalanító idegenségének kafkai légkörében, míg Milo Rau egy gyilkosságot feldolgozó radikális előadása a színházi mimézisre és a pusztítás banalitására…
Béjart érezhetően nagy tisztelettel közelített Mozart remekművéhez, olyannyira, hogy A varázsfuvola a béjart-i életmű sok darabjához képest kifejezetten visszafogottnak, már-már konzervatívnak mondható.
Van olyan színház, amelynek esszenciáját a látvány hordozza: magába sűríti az előadás élményérzetét, az értelmezés kulcsát, előhívja az emlékét. Mint egy jó festmény, fotó vagy rajz. A Widder Kristóf rendezte Üvegbúra az Örkény Színház stúdiójában ilyen. A díszlet és a jelmezek alkotta látvány (dísz)harmóniája, a tér sajátosságai által behatárolt mozgás- és játékstílus jól elszórakoztatnak, közben…
Honlapunkon is közzé tesszük július 9-i Facebook-posztunkat, amelyben cáfoljuk Fáy Miklós állítását arról, hogy cenzúráztuk volna az Átrium Chicago című előadásáról írott kritikáját. Ezzel szemben a valóság az, hogy miután Fáy Miklóstól azon a héten csütörtökön megkaptuk a cikkét, amivel megbíztuk, valóban leveleztünk arról, hogy esetleg nem nézné-e meg a másik szereposztást is (és nem…
A cselekmény központi helyszíne egy cukrászda, ahol anya és lánya találkoznak. Az olykor komikus, olykor szívszorongató jelenetekben sok nő magára ismerhet.
Albert Dorottya: Mélyrepülés a koreografálásba?
Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (2. rész): a DanceLab, a dot.Consla, Gulyás Anna, a Tókos-Ifj. Zsuráfszky alkotópáros, Halász Gábor és a Ziggurat Project bemutatói
A fiatal alkotók nem magukat helyezték piedesztálra, hanem együtt gondolkodtak a táncosokkal, a társművészetek képviselőivel, és a legtöbb esetben improvizációs munkafolyamatra alapoztak. Ez is egy út: legyen műhelymunka, legyen közös improvizálás, de bizonyos feladatok ebben az esetben sem megspórolhatók.
Herczeg Adrienn az életben és a szerepeiben sem az a visszahúzódó, csöndes típus. Könnyű elhinni neki, hogy „100 százalékon ég” minden színpadon töltött estén.
Négyszereplős játékot látunk, Nóra, Torvald, Anne Marie és kamasz lányuk, Emmy között zajlik a körkörös szeánsz. Ugyanakkor a színjáték nem hatol mélyre, megmarad a vázlatos érzületek, a vázlatosan jelzett szenvedélyek s a vázlatosan kidolgozott karakterek szintjén.
…az összes megfogalmazott kritika ellenére süt a szereplőkről, hogy fontos nekik a távollevő Fenyő Iván, és még fontosabb nekik, hogy megértsék őt.