Nagy Klára: A művész, aki ott sem volt Rabih Mroué két előadása Nitrán Agyafúrt, nagyon okos ember ez a Rabih Mroué. Engem például olyan elegánsan ejtett át, hogy észre se vettem. Két előadása, a Sand in the Eyes és a 33 RPM and a Few Seconds (utóbbiban alkotótársa Lina Saneh), talán az ál-dokumentszínház fogalmával írható le legpontosabban.
Török Ákos: Börtönsakk Chicago – Székesfehérvári Vörösmarty Színház …az előadás úgy tesz, mintha egy revü lenne, miközben folyamatosan szórakozik velünk. Végig a show és a színház között billeg, sem komolyan nem engedi magát venni, sem simán szórakozni nem hagy minket.
Hajnal Márton: Beszélni róla fontosabb, mint látni Dear Future Me – Ónodi Adél / Bakelit Multi Art Center Végül csak a közönségtalálkozón kerültek szóba olyan dolgok, hogy miket éltek át az átalakulás során a munkahelyükön, milyen érzés tükörbe nézni, őriznek-e a „korábbi” testükről képeket, milyen szavakkal lehet őket a nemükkel kapcsolatban megsérteni…
Gabnai Katalin: Legenda, újrahasznosítva Dennis Martin: Die Päpstin – A pápanő – József Attila Színház Sokat idézik a középkori, nőgyalázó megállapításokat, de nem mentik föl az ezek ellenére csodás „karriert” (!) csináló szegény főhősnőt sem, elvégre mégiscsak átvert mindenkit, s különben is, minek ment oda.
