Gimnazistaként olvastam egy könyvet Kaposvárról, akkor úgy terveztem, hogy az lesz, hogy én is egy jelenségként működő társulat tagja leszek. Aztán ez lett, hogy szabadúszó lettem, pedig tényleg mindig a társulati lét érdekelt.
Ez a történet akár úgy is kezdődhetne, hogy Grecsó Zoltán táncos-koreográfus és Gothár Márton operatőr, vágó, fénytervező tíz évvel ezelőtt gondolt egy nagyot, és létrehoztak egy improvizációs táncszínházat. Azonban ez nem így történt.
Szeretettel ajánljuk olvasóink – reménybeli leendő hallgatóink – figyelmébe első podcastunkat, melyet Gócza Anita készített. A beszélgetés októberi printszámunk egyik fő témájáról, az improvizációról szól, Bíró Kriszta, László Zsolt és a k2-s Benkó Bence és Fábián Péter vesz részt benne.
Míg a szkénébeli produkció alapvetően a szereplők lelkében s elbeszéléseiben végbemenő drámákról tudósít, A Herner Ferike faterja sokszálú, vérbő tragikomédia („istendráma”), amely nemcsak drámai helyzetekkel, hanem komédiai fordulatokkal is bőséggel operál.
A lakossági ügyintézésről divatbemutatóba oltott népi daljátékot csinálni eleve annyira őrült ötlet, hogy csak nagyot szólhat, vagy nagyot bukhat – Az Ügy című ősbemutatóból, Nagy Fruzsina és Halas Dóra rendezéséből az előbbi verzió lett. Az előadás rátámadt a közönségre, pontosabban – akár a slam poetry vagy a rock zene műfaja – rámutatott a szóban forgó […]
Hosszú ideig főleg Németországban dolgozott, a filmes szerepek mellett néhány színházi előadásban is dolgozott. Az elmúlt egy-két évben egyre gyakrabban látható a hazai színpadon is. A Trojka Színházi Társulás Anna Karenina (befejezetlen története – Love is the answer) c. előadásában Annát alakítja. Az előadást a szegedi Nemzetközi Színházi Fesztiválra, a Thealterre is meghívták. Ennek apropóján […]
Ebben az univerzumban a pletykáló pénztárosok a sorsistennők, és a hentesek az alvilág urai, különös, könyörtelen és kérlelhetetlen alakok, megközelíthetetlen gigászok és szervilis küklopszok, ítéletvégrehajtók.
Felnőttnek lenni piszok nehéz – ezt az életérzést igyekszik megragadni Pass Andrea Vígszínháznak írt darabja, A vándorkutya, ami három család életébe enged betekintést egy rongyos plüsskutya gombszemén keresztül.
Az előző beszélgetés után a futás mérhető részét tekintve most könnyű helyzetben voltam. Nagy-Kálózy Eszter színművésznő és Bérczes László rendező eredményeit megtaláltam a Budapest Sportiroda adatbázisában. Eszter 1:39 alatt futott félmaratont 2001-ben, ez amatőr nőként kiváló idő. Laci sem éppen lassú futó: tíz teljesített maratonja közül a leggyorsabb 3 óra 25 perc volt, ezt ráadásul […]
Ladjánszki fokozatosan, jól átgondolt lépések mentén jutott el a harmadik meztelen előadásig, amelyen immár – publikus esemény lévén – bárki részt vehetett egy feltétellel: ha a színházi térben az összes ruhájától megszabadul.
Az idei PLACCC fesztivál immáron 13. alkalommal igyekszik újradefiniálni, sőt újrateremteni Budapestet: a köztereken és a kisebb műhelyekben megvalósuló performanszok ugyanis nemcsak váratlanul intenzív befogadói pozíciót, hanem egyszersmind egészen sajátos, intim városélményt is kínálnak.
Az azonban kifejezetten bosszantó, hogy a (…) szövegre a kényszeres viccelődés jellemző. Mintha maguk az alkotók is kiszámíthatóan unalmasnak találnák a történetet, ezért sorozatban állítják elő a poénokat. A szereplők többségének minden második mondata valami humorosnak szánt beszólás.
