Ami ekkor/itt jelent meg: 2019. április, Színház.NET

Nagy Klára: Nagyvad

zelda – egy utolsó vad nő – Bethlen Téri Színház

Zelda mozdulatai egyrészről nagyon érzékiek, sőt erotikusak, ám ebben is autonóm, önazonos és legfőképpen egyedi. Másrészről a tánc az őrület, a skizofréniával való harc egyik megjelenési módjává válik, az önmegfejtés egyik fő eszközévé.

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 6. adás

Csáki Judittal, Nánay Istvánnal és Tompa Andreával Gócza Anita beszélgetett

A 6. podcast mindhárom vendége színikritikus: Csáki Judit, Nánay István és Tompa Andrea. Az adásban a függetlenek elmúlt 25 éve kapcsán szó esett a társulatok ellehetetlenüléséről, a mainstream és a kísérletező színház egymásra hatásáról és a nemzedékváltások elmaradásáról.

Gabnai Katalin: Büntetőszínház

A Mézga család – országos musical-turné a rajzfilm alapján

A hajdani nézőgyerekek mára nagyszülői korba értek, de mivel emlékeznek még, hogy ők maguk Deák Tamás remek főcímdalának ritmusára mosták a fogukat (…), fülön fogják utódaikat, hogy leljék most azok is örömüket Mézgáék zaklatott ünnep- és hétköznapjaiban, s cirkuszi ellazultsággal, révült mosollyal várják a csodát.

Megyeri Léna: Tánc a világvége ellen

Hofesh Shechter Company: Grand Finale / St. Pölten

Mert bizony manapság Shechter is kortárstáncos-szupersztár: már rég nem hívja senki enfant terrible-nek, együttesének  bérelt helye van a legfontosabb táncszínházak műsorrendjében világszerte, ő maga pedig már a londoni és a párizsi operában koreografál rendszeresen. És bár stílusa, alkotómódszere nem sokat változott az évek során, a popularitásból azért sokkal nehezebb radikálisnak tűnni.

Új e-dráma: Schwechtje Mihály: Az örökség

A közös szégyen reménye – Németh Gábor, az előadás dramaturgjának előszava

Schwechtje színháza politikus színház, harcol az idiotizmus ellen, ha a szót a szigorú etimológia szerint olvassuk – az ókori görögök még az apolitikus embert tartották idiótának, azt, aki nem foglalkozott a polisz ügyeivel.

Dömötör Adrienne: Gazdának macskája, macskának embere

Sven Nordqvist – Kautzky-Dallos Máté: Pettson és Findusz – a váratlan vendég / Ciróka Bábszínház, Kecskemét

Állatmese, humán elemekkel. Kötőanyaga: a játékosság és a humor. Előadásmódja a verbális és a mozgásbeli kifejezőeszközök egyenrangúságán alapul.       

Fehér Anna Magda: Sorsfordító pillanatok nem léteznek?

Branden Jacobs-Jenkins: Gloria – Radnóti Színház

„Fontos, hogy az előadásban minden nagyon természetesen történjen meg…”– nyilatkozta Hajdu Szabolcs a Radnóti Színház blogjának, és ezt a célt maradéktalanul el is érte a rendező. A természetesség a legfőbb erénye az új bemutatónak.

Horeczky Krisztina: Elveszett jelentés

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska és Bozsik Yvette Társulat – Tadashi Endo: HA DÔ (hullámmozgás)

A művész(et) látja, amit látni kell, és tanúskodik amellett, amit nem lenne szabad elfelejteni; olyan, mint a Tanú szeme. Nem válogat az emberre mért szenvedésben, az emberi nyomorúságban. Az erkölcs sem mérlegelés kérdése.  

Hajlamosak vagyunk önigazolást gyártani a bűneinkhez

Schwechtje Mihállyal Gócza Anita beszélgetett

Schwecthje Mihály filmrendező  az elmúlt időszakban több interjút adott Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmje kapcsán, ennek a beszélgetésnek az apropóját viszont az általa írt és rendezett színdarab adta. Egy kis borsodi falu végletesre karikírozott világa, az a Magyarország, amelyet a többség nem szeretne látni – ez Az örökség, Schwechtje darabja a Jurányiban, amit mindenkinek…

Seres Gerda: Szerelmi négyszög két színészre

Szabó Borbála: Rebeka – B32 Galéria és Kultúrtér

Szabó Borbála alapvető párkapcsolati kérdéseket vet fel: mi kell ahhoz, hogy úgy érezzünk, beleszerettünk valakibe, és ennek az érzésnek vajon mennyi köze van a valósághoz?