Zelda mozdulatai egyrészről nagyon érzékiek, sőt erotikusak, ám ebben is autonóm, önazonos és legfőképpen egyedi. Másrészről a tánc az őrület, a skizofréniával való harc egyik megjelenési módjává válik, az önmegfejtés egyik fő eszközévé.
Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 6. adás
Csáki Judittal, Nánay Istvánnal és Tompa Andreával Gócza Anita beszélgetett
A 6. podcast mindhárom vendége színikritikus: Csáki Judit, Nánay István és Tompa Andrea. Az adásban a függetlenek elmúlt 25 éve kapcsán szó esett a társulatok ellehetetlenüléséről, a mainstream és a kísérletező színház egymásra hatásáról és a nemzedékváltások elmaradásáról.
A hajdani nézőgyerekek mára nagyszülői korba értek, de mivel emlékeznek még, hogy ők maguk Deák Tamás remek főcímdalának ritmusára mosták a fogukat (…), fülön fogják utódaikat, hogy leljék most azok is örömüket Mézgáék zaklatott ünnep- és hétköznapjaiban, s cirkuszi ellazultsággal, révült mosollyal várják a csodát.
Mert bizony manapság Shechter is kortárstáncos-szupersztár: már rég nem hívja senki enfant terrible-nek, együttesének bérelt helye van a legfontosabb táncszínházak műsorrendjében világszerte, ő maga pedig már a londoni és a párizsi operában koreografál rendszeresen. És bár stílusa, alkotómódszere nem sokat változott az évek során, a popularitásból azért sokkal nehezebb radikálisnak tűnni.
Új e-dráma: Schwechtje Mihály: Az örökség
A közös szégyen reménye – Németh Gábor, az előadás dramaturgjának előszava
Schwechtje színháza politikus színház, harcol az idiotizmus ellen, ha a szót a szigorú etimológia szerint olvassuk – az ókori görögök még az apolitikus embert tartották idiótának, azt, aki nem foglalkozott a polisz ügyeivel.
Dömötör Adrienne: Gazdának macskája, macskának embere
Sven Nordqvist – Kautzky-Dallos Máté: Pettson és Findusz – a váratlan vendég / Ciróka Bábszínház, Kecskemét
Állatmese, humán elemekkel. Kötőanyaga: a játékosság és a humor. Előadásmódja a verbális és a mozgásbeli kifejezőeszközök egyenrangúságán alapul.
Fehér Anna Magda: Sorsfordító pillanatok nem léteznek?
Branden Jacobs-Jenkins: Gloria – Radnóti Színház
„Fontos, hogy az előadásban minden nagyon természetesen történjen meg…”– nyilatkozta Hajdu Szabolcs a Radnóti Színház blogjának, és ezt a célt maradéktalanul el is érte a rendező. A természetesség a legfőbb erénye az új bemutatónak.
Horeczky Krisztina: Elveszett jelentés
2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska és Bozsik Yvette Társulat – Tadashi Endo: HA DÔ (hullámmozgás)
A művész(et) látja, amit látni kell, és tanúskodik amellett, amit nem lenne szabad elfelejteni; olyan, mint a Tanú szeme. Nem válogat az emberre mért szenvedésben, az emberi nyomorúságban. Az erkölcs sem mérlegelés kérdése.
Schwecthje Mihály filmrendező az elmúlt időszakban több interjút adott Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmje kapcsán, ennek a beszélgetésnek az apropóját viszont az általa írt és rendezett színdarab adta. Egy kis borsodi falu végletesre karikírozott világa, az a Magyarország, amelyet a többség nem szeretne látni – ez Az örökség, Schwechtje darabja a Jurányiban, amit mindenkinek…
Szabó Borbála alapvető párkapcsolati kérdéseket vet fel: mi kell ahhoz, hogy úgy érezzünk, beleszerettünk valakibe, és ennek az érzésnek vajon mennyi köze van a valósághoz?
