Hoffer Károly nagyon fiatal még, de már a bábos szakmán túl is ismerik a nevét. Egészen megható az, ahogy a bábokról beszél, és talán pont ez a ragaszkodás teszi olyan szerethetővé az általa kitalált és/vagy életre keltett figurákat.
Turbuly Lilla: Mesék szerelemről és halálról
2 in 1 kritika: Kolibri Színház: A császárfiú álma / Esznek-e a halottak epertortát?
A Kolibri Színház két legutóbbi bemutatója nem tipikus gyerekszínházi témákkal foglalkozik, de legalábbis nem a megszokott módon. Szerelmes mesékből persze nincs hiány, ahogy olyan királyfikból és királylányokból sem, akik boldogan élnek, míg meg nem halnak. A császárfiú álmában azonban elmarad a happy end. Az Esznek-e a halottak epertortát? pedig már a címével is jelzi, hogy gyerekszínházban…
Nagy Klára: Mutyi
Kelemen Kristóf–Pálinkás Bence György: Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás – MU Színház
Az összes néző elfogadja a korrupt rendszert, bár láthatóan mindenki meghökken az elején az egyértelmű igazságtalanságokon, nem áll fel senki, a probléma még a kiscsoportokon belül sem tematizálódik.
Dohy Anna: Befektetés a jövőbe
Az Ismeretlen kutatása tegnap és ma, avagy kis kutatástörténeti-fejtágító táncos módra
Az Ismeretlen Kutatása eredményessége nem a munkabemutatók eredményességén mérhető. Ezek közül a prezentációk közül sok nem nevezhető előadásnak, hiszen nem is ezzel a céllal jött létre (…). Még az sem garantált, hogy a kutatásnak hosszú távon materializálódó eredménye lesz. A jövő kockázattal jár.
Könczei Csilla: Úgy táncoltok, ahogy én húzom…
A kolozsvári táncház és a Szekuritáté viszonya 1977 és 1989 között
A jelentésben is többszöri utalás történik a résztvevők és általában a táncházasok listázására, ami abból a célból készült, hogy részben megfélemlítsék és elriasszák őket a táncház látogatásától, részben hogy a potenciális együttműködőket beszervezzék.
Fabók Mancsi régi-új előadása nem juttat minket új, nagy felfedezésekre a világ folyásával kapcsolatban, viszont felhőtlen ötven percet nyújt: szabadon és vidáman mesél nekünk a… teregetésről.
A Pesti Színház előadása, Valló Péter rendezése alatt volt bőven időm töprengeni a darabválasztás lehetséges motivációiról, szereposztási lehetőségekről, kényszerekről, kompromisszumokról…
Mentorprogram: Béres Zsuzsa: Kapcsolatkörök
August Strindberg–Jeles András: Júlia kisasszony / Debreceni Csokonai Színház
Hogy kik vagyunk valójában, ez egész életünk legnagyobb rejtélye. Más-más ember mellett másképp vagyunk szerelmesek is: folyamatosan alakítjuk egymást, a másikon keresztül pedig magunkat. A Júlia kisasszony éppen ezekre a – sokszor észrevétlenül is hétköznapjaink részét képező, de – bonyolult kapcsolati (és társadalmi) viszonyokra, dinamikákra hívja fel a figyelmet, amelyek személyiségünk meghatározó elemeit alakítják.
Ellenmű, fricska, vitairat, pamflet, látlelet, emlékmű – ilyen és ezekhez hasonló fogalmak repkednek az ember fejében a Hodworks bemutatóját, a Délibábot nézve. A két, nagyobb egységre tagolt produkcióban ott sorakoznak a koreográfus, Hód Adrienn (dramaturg-alkotótársa ezúttal is: Szabó-Székely Ármin) egyes markáns, félreismerhetetlen stílusjegyei, s mint megszokott: megannyi új, friss motívum. Meg kacaj és gyász.