Napról napra

Adott egy kedves cím, egy vidámnak induló alaphelyzet, egy kicsit megszeppent színész, nézők, akik a színpadra lépve fontos vagy kevésbé fontos szerepet töltenek be az előadásban, rengeteg, egyszerű metafora és egy iráni szerző, aki a szövegén keresztül átveszi az uralmat a színész fölött és fölöttünk.

Hernyák György rendezésében a mesei elemek elhalványulnak, az indulatok ereje felizzik, a – részleges – megbocsájtás pedig leginkább azért következik be, mert az alkotók nem írták át radikálisabban a darabot.

Noha Ilja Bocsarnikovsz rendezése helyenként tobzódik a modoros gesztusokban, a meghitt találkozásokban felsejlik igazsága.

Május 14-én a Trafóban adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat – párban az első Halász Péter-díjjal –, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.

Az este tétován billeg a politikai jelrendszer és egy rendkívül sablonos családi groteszk tengelyén.

…a sztori teljesen profán, mi több, rettentően hétköznapi és borzasztóan közhelyes, a karakterek mélység és árnyalat nélküliek. Vidovszky György rendező ezt az alapanyagot komolyan vette és még el is emelte, amitől a Molcsanov-lufi azonnal kipukkadt.

Miben különbözik egy gyerek- vagy ifjúsági előadás a felnőttelőadástól? Az iskolai kötelezők bemutatói mitől lesznek automatikusan alkalmasak 12-18 éves nézőknek? Hogyan fogjon hozzá egy felnőttszínház a gyerek- és ifjúsági előadások készítéséhez? Hogyan illeszthetők be egy felnőttszínház repertoárjába a gyerek- és ifjúsági előadások? Milyen tematikai, vizuális, zenei trendek vannak ezen a területen? Más-e a fiatal nézők, […]