Abban mindannyian egyetértünk, hogy a virtuális tér technikai újításai egy ideje már megjelentek a színházban, most azonban felgyorsultak az események, és hetek alatt alakult át a szemünk előtt a színházi műfaj.
Egy ponton túl az domborodik ki a darabból, hogy mindenki hibázik, és olykor el is bukik, de igazából csak boldogulni akar valahogy, keresi az útját – ezzel pedig olvasóként és nézőként is nagyon könnyű menni, közösséget vállalni.
Soha nem találkoztak, egymástól sok száz kilométerre dolgoznak, az út, amelyet színészként járnak, mégis hasonló. Dálnoky Csilla csíkszeredai színésznő a kaposvári Mészáros Sárát szólította meg.
„A klasszikus értelemben vett színház tehát nem tud teljes érvényűen „home office”-ba menni: ide új formák kellenek.” – körkérdésünkre a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatói válaszoltak.
A szegedi Thealter harminc éves, a pandémia miatt a megszokott nyárközéphez képest idén később kerül rá sor. A fesztivál művészeti vezetőjével, Balog Józseffel Proics Lilla, a Thealter szakmai beszélgetéseinek egyik állandó részvevője beszélgetett.
Hogyan reagáltak a tavaszi kényszerszünetre a színházak? Intézményileg és regionálisan is eltér, hogy miként próbáltak alkalmazkodni az új helyzethez és az online teret felhasználva jelenlétet generálni, kapcsolatot ápolni a nézőkkel.
