A 23. Hangosítóban a digitális világ és a gyerekszínházi alkotók lehetséges kapcsolódási pontjairól és a digitális technikát használó előadások hiányának okairól is beszélgetnek a vendégek: Borbély Dóra pszichológus, Ivanyos Ambrus dramaturg, videójáték-író és Végvári Viktória színházpedagógus. A moderátor Gócza Anita.
2020 egyik nagy vesztesége Najmányi László író, képzőművész, rendező, zenész halála. Najmányi szerteágazó munkássága, és az, hogy műveinek egy része a tűrt-tiltott zónában, illetve külföldön született, megnehezíti a róla való beszédet. Erről árulkodnak a suta, összeollózott, pontatlan nekrológok is. Az életmű méltó feldolgozása, kutathatóvá tétele, történeti és elméleti kontextusba helyezése a jövő feladata. A Kiss-Végh…
A Jóisten vagy a Sors sokféleképpen tréfálhatja meg az embert. Például úgy, hogy egyedüliként láthatja meg vetélytársában azt a kvalitást, amely őbelőle hiányzik. A Mozartot hallgató Salierinek ez adatik meg – és egyáltalán nem vigasztalja, hogy a zsenit felismerni nemcsak fátum, de formátum kérdése is. A „formátumnak” persze több értelme van; többféleképpen mondható formátumosnak a…
A pszichológusokat javarészt ignoráló, a mentális betegeket és a kezelési formákat elutasító vagy nehezen elfogadó társadalomban született egy olyan színházi előadás, amely nem a beteggel, hanem a betegséggel foglalkozik.
A személyes mulandóságomon való elmélkedés és szorongás sűrűbbé válik idén, mint bármikor létem során. Itt, ebben a szűknek érzett térben egyszerre fojtogató és felszabadító ez a nyolc séta a mulandóság rettentő erdejében: ki-be járás élet és halál között.
Családi dráma, abúzus, amely végül nem kerül a szélesebb nyilvánosság elé, elfojtott és kirobbanó indulatok – a fentiek mind előfordulnak a Latinovits Színház két friss bemutatójában. Annak, hogy mégsem szeretnék ebből látványos koncepciót kreálni, nemcsak az az oka, hogy az alapművek eltérő hangnemben, stílusban és szándékkal foglalkoznak a kérdéssel, hanem az is, hogy a két…
Életigazságokat, sorsokat közvetít lakonikus nyugalommal, kortalan bölcsességgel. Játszott királynőt és cselédet, tragikát és komikát, ismeri a fényben „sütkérezést” és a karakterszínészet csínját-bínját. Majdnem ötven éve van a pályán, abból közel huszonöt éve a Radnóti társulatában. Előtte Szeged, Miskolc, Győr, József Attila Színház, szabadúszás útvonalon folytatta a színészmesterséget. Legújabb szakmai kihívása a Radnóti új játszóhelyén, a…
Goda alkotói magatartása és munkamódszere – az állandó kísérletezés, a közös alkotás, a médiumok keverése és a helyteremtés a meglévő színházi és tánctér perifériáján – óhatatlanul megerősítette a játszók és nézők újfajta kapcsolatát is.
Nagy kérdése a kortárs színikritika írásnak, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés, hogy milyenre. Milyennek kéne lennie annak a kritikának, amely hatással van a nézőkre, ami, hogy úgy mondjam, érdekes? A kortárs tánc és performanszok esetében még nehezebb a helyzet: az egész ott kezdődik, hogy mit is írjunk le.
Pilinszky a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című párbeszédes, drámaformájú esszéregényében Sheryl Sutton szájába adja azt a mondatot, hogy a művészet nem a valóság, nem is utánzás, hanem a valóság kitalálása. Kárpáti Péter, úgy tűnik, ezt kísérli meg A nagy kapitulációban.
